Igehely: Mt 25:1–13; Kulcsige: Mt 25:13 „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”
A legtöbb tapasztalt sofőr egy hosszú út előtt ellenőrizni szokta autójában az olajszintet. Felkészül az útra, nehogy útközben váratlan meglepetés érje. Mi is egy hosszú, végtelen utazás előtt állunk, melyre itt a földön kell idejében felkészülnünk.
Igehely: Mt 24:45–51; Kulcsige: Mt 24:46 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”
Kiváltságos dolog az Úr szolgájának lenni. Az Úr minden gyermeke szolgálatra lett elhívva. Aki az Urat akarja szolgálni, embertársai felé is kész kell legyen a szolgálatra. Az Úr az, aki egyes szolgáit a többi szolgák fölé rendeli, hogy kiadja nekik az eledelt idejében.
Igehely:ApCsel 1:4–14; Kulcsige: ApCsel 1:9 „Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.”
Jézusnak földi élete során gondja volt arra, hogy tanítványai jelek és csodák által saját szemükkel megbizonyosodjanak az ő messiási volta felől. Elérkezett a búcsúzás ideje. A tanítványok most szemtanúi lehettek Jézus felemeltetésének is.
Igehely: Mt 24:23–44; Kulcsige: Mt 24:44 „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!”
Egyre közelebb vagyunk ahhoz a naphoz, amikor az Úr Jézus visszajön hatalommal és dicsőséggel. Amikor meglátják őt az ég felhőin, akkor majd siratja őt a föld minden nemzetsége (Jel 1:7). Részünkről, akik hiszünk benne, ezek beteljesült örömkönnyek lesznek.
Igehely: Mt 24:15–22; Kulcsige: Mt 24:20 „Imádkozzatok, hogy ne kelljen sem télen, sem szombaton menekülnötök.”
Az emberiség egyszer már majdnem teljesen kipusztult Isten haragja miatt, az özönvíz által. Akkor csupán nyolc lélek menekült meg. A ma élő emberiség, semmit sem tanulva saját hibájából, ismét ugyanebbe az irányba halad. Vajon ez utolsó időben hányan fognak megmenekülni Isten haragja elől?
Igehely: Mt 24:3–14; Kulcsige: Mt 24:10 „Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.”
Fiatalként, olyan huszonöt évvel ezelőtt, az egyik ifjúsági órára egy jelenettel készültünk, amiben az utolsó idők jeleit próbáltuk bemutatni egy híradó-összeállításban. A katasztrófák hírei csak jöttek egymás után. Volt hír háborúkról, árvizekről, földrengésekről, gyilkosságokról stb.
Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”
Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?