Igehely: Ézs 65:16-25; Kulcsige: Ézs 65:17 „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.”
A teremtő Isten vágya az, hogy kapcsolatba kerüljön és kapcsolatban maradjon az emberrel. Ennek a kapcsolatnak ő maga a kezdeményezője. Először egy népet választott ki magának, parancsolataival körülírva azt az utat, amelyen megáldhatja őket.
Igehely: Ézs 40:12-26; Kulcsige: Ézs 40:18 „Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását?”
„Kihez hasonlítnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását?” (18.v.)
Igehely: Zsolt 104:19-32; Kulcsige: Zsolt 104:30 „Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.”
A Biblia Istene az alkotó, a teremtő Isten: „Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot” (Jer 10:12); „Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram!” (Zsolt 104:24); „Az embert is ő teremtette a maga képmására, férfivá és nővé teremtette őket” (1Móz 1:27).
Igehely: Róm 8:18-25; Kulcsige: Róm 8:22 „Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.”
Fohászkodik, nyög és szenved ez a világ, amiben élünk. Az egész teremtett világ sóhajtozik (22.v.) és szenved, mintha szülési fájdalom gyötörné. Amikor Ádám vétkezett, engedetlensége nemcsak az emberiségre hatott ki, hanem a teremtett világra is. Átkozott lett a föld.
Igehely: Zsolt 96:1–13; Kulcsige: Zsolt 96:11 „Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!”
Az énekíró fohásza jut eszembe: „Ó hangold fel hangszerem, hangolj fel engem...” Mindannyian tudjuk és tapasztaljuk, hogy a legapróbb, legegyszerűbb dolgok is képesek lehangolni, és elrontani akár az egész napunkat.
Igehely: Jób 38:39-39:20; Kulcsige: 1Móz 1:25 „Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó.”
Jó kérdésekkel jó beszélgetést lehet kezdeményezni. De vannak olyan kérdések, amelyektől még a lélegzetünk is eláll. Ilyen lélegzetelállító kérdések sokasága zúdul Jób fejére barátaitól, de főleg az Úrtól - Jób pedig csak némán hallgat.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.