Igehely: 2Kor 1:8–11; Kulcsige: 2Kor 1:10 „Aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít.”
Szabadításra akkor van szükségünk, ha fogságban vagyunk. Kinek vagy minek a fogságában vagy? Egyáltalán felismerted-e, tudod-e, hogy fogságban vagy?
Igehely: Zsolt 23:1–6; Kulcsige: Zsolt 23:6 „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.”
Mindenki igyekszik mindent megtenni, hogy megteremtse az otthonát. Ez jó dolog, hogy legyen egy olyan hely, ahol a család megfelelő körülmények között élni tud. E földi otthonunk viszonylag rövid ideig szolgál bennünket, mert maga a földi létünk is rövid.
Igehely: Préd 3:16–22; Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”
Porból lettünk, porrá leszünk, de a teremtéskor Isten adott valamit, ami csak az emberé: életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké (1Móz 2:7). Ez az, ami az állatoknak nincs: lelke. Isten megváltó munkájának köszönhetően ez a lélek örök életre is jogosult, ha elfogadtad Isten kegyelmét!
Igehely: Gal 2:15–21; Kulcsige: Gal 2:20)
A megigazulás nem a törvény megtartása, hanem Jézus Krisztusban való hit által lehetséges (16. v.). Ez nem azt jelenti, nincs törvény, hisz Jézus új parancsolatot (törvényt) adott nekünk (Jn 13:33-34).
Igehely: Lk 17:22–30; Kulcsige:
Sokszor képzelődöm arról, milyen lehetett Jézus tanítványának lenni. A Mester mellett lenni, bármit bármikor megkérdezni. Látni a csodákat. A szívemben az alapige első mondata fogalmazódik meg vágyként: szeretném meglátni az Úr Jézust!
Igehely: ApCsel 18:24–28; Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”
November elseje a mindenszentek napja. Egy emléknap, amikor az előrement üdvözült lelkekre gondolunk. Hatalmas hála lehet a szívünkben, hogy ma is még van lehetőség a megtérésre, az üdvözülésre.
Igehely: ApCsel 20:13–24 Kulcsige: ApCsel 20:22–23 „És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom, csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. “
Pál apostol hűségesen szolgálta az Urat attól kezdve, hogy a damaszkuszi úton találkozott a Megváltóval. Meg kellett állnia azon az úton, amin addig haladt. Irányt váltott, célt váltott. Oda ment és azt cselekedte azután, amit a Megváltó mondott neki. Damaszkuszban látást nyert. Nemcsak fizikailag nyerte vissza a látását, hanem olyan látást is nyert, amivel addig nem rendelkezett: lelki látást.