2017. január 3., kedd
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
– Mk 1:9-13
Mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte volna, Jézus csatlakozott a János által indított ébredési mozgalomhoz, és Isten iránti engedelmességből megkeresztelkedett a Jordán folyóban (Mt 3:15).
– Mk 1:1-8
Ha valami elromlik vagy elavul, újjal helyettesítjük. De hogyan lehetne elrontott életünket kicserélni? Jóvá tehetjük-e azt, amit a múltban elhibáztunk? Vádoló lelkiismeretünk hol találhat felszabadulást? Téves útjaink zsákutcáiból van-e újratervezés?
Igehely: Zsolt 71:5–9 Kulcsige: Zsolt 71:5 „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta.”
Dávid reményteljes vallomása áll előttünk. Számos nehézséggel nézett szembe, de megtapasztalta, hogy Isten volt a reménysége, támasza és oltalma. Bizonyára te is elmondhatod ezt magadról. Ő erőt, bátorítást, békét ad nekünk a nehéz időkben. Hogyan támaszkodhatunk jobban Istenre a hitünkben?