– Mk 10:28-31
Az ember egész földi élete során azért küszködik, hogy minél több dolgot megszerezhessen. Péter és a tanítványok, amikor Jézus követőivé lettek, mindent elhagytak. Vajon miért várja el Isten, hogy őérette mindenről lemondjunk?
– Mk 10:17-27
Ha magunk elé képzeljük a gazdag ifjút, látunk egy vidám, bizakodó fiatalembert, aki szalad Jézus elé abban a reményben, hogy bizonyosságot kap örök élete felől. Jézus felfedi fogyatkozását, ő pedig szomorúan, lehajtott fejjel távozik.
– Mk 10:13-16
A tanítványok a jó rend érdekében úgy gondolták, hogy a gyermekeknek nincs semmi keresnivalójuk a Mester közelében. Jézus viszont így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket!” Ügyeljünk mi is arra, nehogy kirekesszük a kisgyermekeket az istentiszteletekről!
– Mk 10:1-12
Jézus Krisztus „szokása szerint ismét tanította őket”. Fel sem fogjuk, milyen nagy jelentősége van annak, hogy Jézus személyesen tanít minket. Az ő tanítása nem a mások által szerzett tapasztalatokra épül, hanem ő maga a bölcsesség és a tudás.
– Mk 9:49-50
Az Úr második visszajövetele nem olyan lesz, mint az első. Amikor a próféták és az apostolok leírást adnak az Emberfia megjelenéséről, akkor szemét a tűz lángjához, lábát a kemencében izzó aranyérchez hasonlítják (Dán 10:6, Jel 1:14-15).
– Mk 9:42-48
A botránkozás vagy megbotránkozik a görög szkandalidzomai szó fordítása, melynek jelentése: csapdába esik. Konkrétan olyan típusú csapdára utal, amely meghajlított ághoz rögzített, elrejtett hurokból vagy hálóból áll, s az ág felcsapódása által ejti foglyul áldozatát.
Igehely: 1Kor 1:26–31 Kulcsige: 1Kor 1:30–31 „Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: «Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.»”
Pál az Úrral, az Ő munkájával dicsekszik. Isten választotta ki, hívta el a korinthusiakat a Jézusban való hitre. Isten bölcsességének gyümölcse a megigazulásuk, megszentelődésük, megváltásuk Jézus halála és feltámadása által. Nem a bölcsességükért, befolyásukért, tekintélyükért, nemes származásukért választotta ki és hívta el őket. Neki nem gond valami nemeset elkezdeni és megvalósítani a bolondokkal, az alsórendűekkel, a megvetettekkel. Az Úr meghökkentő módon döntött a mi elhívásunkról is. Előszeretettel fordul az emberek által lenézettek felé.