2017. január 15., vasárnap
– Mk 3:22-30; Kulcsige Mk 3:27
Igénk párhuzamos szakaszaiból (Mt 12:22; Lk 11:14) kiderül, hogy Jézus meggyógyított egy megszállott embert, aki vak és néma volt.
– Mk 3:22-30; Kulcsige Mk 3:27
Igénk párhuzamos szakaszaiból (Mt 12:22; Lk 11:14) kiderül, hogy Jézus meggyógyított egy megszállott embert, aki vak és néma volt.
– Mk 3:13-19; Kulcsige Mk 3:13
A kimerítő lelki munka végeztével Jézus felment a hegyre imádkozni és virrasztani (Lk 6:12). Megpihenni Isten szolgálatában csak imádkozva lehet! Lazítani nem szabad, mert az „ordító oroszlán” szertejár, keres (1Pét 5:8).
– Mk 3:7-12; Kulcsige Mk 3:11
Jézus elhagyta Galileát, és tanítványaival együtt visszavonult a Genezáreti-tó keleti partjára. Jelenléte nem maradt titokban, mert a tömeg követte őt. A környező provinciákból, de még a pogány területekről is „nagy sokaság” tódult hozzá, mivel hallották, milyen nagy dolgokat visz véghez.
– Mk 3:1-6; Kulcsige Mk 3:5a
A kapernaumi zsinagógában a farizeusok Jézust lesték: vajon fog-e gyógyítani szombatnapon? Jézus, tudva, mi van bennük, most megkérdezte őket: „Szabad-e szombatnapon jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani”? A farizeusok hallgattak.
– Mk 2:23-28; Kulcsige Mk 2:28
A farizeusok folyamatosan vádfelületet kerestek Jézus személyében, tevékenységében és tanítványaiban. Igyekeztek közelébe férkőzni, de szándékaik mindig hamisak voltak. Kérdéseik által csapdákat állítottak Jézusnak, meglátásaikban elhamarkodottan pálcát törtek felette.
– Mk 2:18-22; Kulcsige Mk 2:19
A babiloni fogság után Izráelben elterjedt tradíció lett a böjtölés. Habár az ószövetségi törvény egy évben csupán egy böjtnapot írt elő (3Móz 16:29), a Jézus idejében élő farizeusok legalább két napot böjtöltek egy héten (Lk 18:12).
Igehely: Ruth 3:8–15 Kulcsige: Ruth 3:10 „Ekkor azt mondta Bóáz: «Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint korábban, mert nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.»”
Ruth hűsége elsősorban abban mutatkozott meg, hogy maga mögött hagyta régi életét, családját, bálványait, isteneit, szokásait. Elindult az ismeretlenbe, hűséget ígért Naóminak és Naómi Istenének. Alázattal elfogadta anyósa tanácsait. Alárendelte magát az Istentől kapott törvényeknek. Két fontos dolgot figyelhetünk meg a viselkedésével kapcsolatban: 1. Ruth az akkori szokások szerint járt el, melyek közül a legtöbb ma már nehezen érthető. Ezért hiba lenne a mai, erkölcsileg romlott világ torz szemüvegén át nézni a tettét. 2.