2017. február 20., hétfő
– Mk 9:30-32
Jézus munkássága nemcsak hangzatos prédikációkban és látványos gyógyításokban nyilvánult meg: fontos volt számára a tizenkettő tanítványozása is.
Mindennapi áhítatok
2017. február 19., vasárnap
– Mk 9:14-29
Ebben az igeszakaszban a tanítványok kudarcával szembesülünk, amint képtelenek meggyógyítani egy beteget, akit eléjük hoztak. Figyeljük meg, mi vezetett a kudarchoz a tanítványok esetében, és vonjuk le a tanulságokat a magunk számára is:
2017. február 18., szombat
– Zsid 13:1-6
Az Ószövetségben a frigyláda nem csupán egy hétköznapi kelléktartó láda volt, hanem szent tárgy, ami Isten jelenlétét hordozta. Izráel népe kemény árat fizetett azért, hogy megtanulja becsülni és tisztelni az Istent.
2017. február 17., péntek
– Ef 5:21-33
Amikor egy férfi és egy nő házasságra lép, nem tudnak mindent arról, hogyan kellene együtt élni. Általában azt a mintát követik, amit szüleiktől láttak. Generációról generációra továbbadják egymásnak a téves házastársi szerepmintákat. Vajon édesapád engedelmes volt Istennek mindenben?
2017. február 16., csütörtök
– Mt 19:1-12; Textus: Mt 19:6
A házasság nem csupán egy férfi és egy nő együttélését, hanem eggyé válását jelenti. Ez az egység hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ami jellemzi a Krisztus és az Egyház kapcsolatát is.
2017. február 15., szerda
– 1Kor 7:2-5
A paráznaság az ember egyik legnagyobb és legádázabb ellensége. Serdülőkortól kezdve egész életében végigkíséri az embert nemre, korra, fajra és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: 2Krón 32:24-33 Kulcsige: 2Krón 32:31 „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében.”
Az ember szívében nagyon sok gondolat, érzés, vágy, kívánság megbújik. Sokszor érezzük azt a kettősséget: egyik pillanatban odaadóan szolgáljuk az Urat, bármit megtennénk Érte, hálásak vagyunk az értünk végzett váltságért, imáink meghallgatásáért; és szinte rögtön utána elfordulunk Tőle, engedünk a kísértőnek, az elismerést magunknak tartjuk meg, jólesik a hízelgés. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12). Isten néha megengedi, hogy bizonyos körülmények között ezen indulatok nyilvánvalóvá váljanak.