2017. január 25., szerda
– Mk 5:25-34
Ez a csoda az első három evangéliumban egybeesik Jairus lányának meggyógyításával. Míg Jézus egyik helyről a másikra megy, útközben véghezvisz egy újabb csodát.
Mindennapi áhítatok
2017. január 24., kedd
– Mk 5:21-24; 35-43
Ámulattal tölt el Jézus fáradhatatlan szolgálatkészsége, ahogy helyről helyre haladva, Atyja akaratát cselekszi. Újabb vihar! A legnehezebb fájdalmak, félelmek vihara, melynek nem a tenger, hanem egy előkelő elöljáró családja a színtere.
2017. január 23., hétfő
– Mk 5:1-20
A démonok, bukott angyalok, akik Luciferrel szövetkezve Isten ellenségeivé lettek, akikre az ítélet visszavonhatatlan végrehajtása vár. A Biblia úgy beszél róluk, mint akik nemcsak a természet erőit, hanem az embereket is igyekeznek hatalmukba keríteni.
2017. január 22., vasárnap
– Mk 4:35-41
A Márk által bemutatott példázatokat Jézus csodáinak sorozata követi, amiben mindenek felett való hatalmát ismerjük fel. Ez a szakasz bizonyítja, hogy Jézus, aki tökéletes emberként élt és járt ezen a földön, istenfiúságából adódóan teljhatalmú Ura volt a természet erőinek is.
2017. január 21., szombat
– Mk 4:30-34; Kulcsige: Mk 4:32
Jézus Isten országának növekedését egy kicsiny mustármaghoz hasonlította. Az egy milliméteres nagyságú mag akár kétméteresnél nagyobb fává is nőhetett. Isten országa Jézus földre jövetelével kicsiben indult.
2017. január 20., péntek
– Mk 4:26-29; Kulcsige: Mk 4:27b
A növekedés áldása Isten ajándéka, de a magvetésre elengedhetetlenül szükség van. Ha nem vetjük el a magot a földbe, nem számíthatunk a növekedés csodájára. Isten igéje élő mag, melynek szólása feltétlenül fontos feladat minden keresztyén számára.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: Péld 25:11–15 Kulcsige: Péld 25:15 „Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”
Az aranyalma ezüsttányéron gyönyörű és kívánatos. Ilyen a helyén mondott ige (11.v.). De ahhoz, hogy helyén tudjuk mondani, ki kell várni és fel kell ismerni ennek az idejét. Ehhez türelem és bölcsesség kell. Nem mindegy, hogyan mondjuk és hogyan fogadjuk az intést, feddést (12.v.). A szóláshoz bölcsesség, a fogadáshoz engedelmes lelkület kell. Ahogy mondjuk és ahogy fogadjuk az intést, az elárulja, hogy mi lakik a szívünkben. Legyünk Istennek megbízható követei, akikben gyönyörködik az Úr (13.v.).