– Jn 19:28-29
Amikor Jézus így kiáltott fel, „Szomjazom!”, ecetet kínáltak neki, frissítőként és fájdalomcsillapítóként. Korábban, epével kevert bort adtak neki, de ezt Jézus elutasította (Mt 27:34). Ez az ital kábítóan hatott volna rá, Jézus azonban teljes öntudattal akarta végigélni fájdalmait.
– Mk 14:12-31
Az utolsó vacsora alatt Péter így fogadkozott: „ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem”. (29.v.) Fogadalmával Jézus iránti hűségét és szeretetét akarta kifejezni. Jó dolog, ha valaki fogadalmat tesz, mert ezzel szívének szándékát fejezi ki.
– Mk 14:1-11
Jézus betániai megkenetésének története arról is beszél, hogy bizonyos jócselekedetekre Isten különleges alkalmakat ad. Ha ezeket az alkalmakat nem használjuk ki, a lehetőség végérvényesen elmúlik.
– Mk 11:15-19, 27-33
Jézus erőteljesen fellépett az üres vallásossággal és a gonosz vallási vezetőkkel szemben. Halála előtti napokban tekintéllyel ítélte meg a bűnt és a hamisságot.
– Mk 11:12-14, 20-26
A terméketlen fügefa esete, amit Jézus erőteljes jelképnek szánt, azt közli velünk, hogy Isten gyümölcsöt vár tőlünk. A gyümölcs – a megváltozott élet, engedelmesség, szolgálat – Isten kegyelmének eredménye az életünkben. Ha kegyelmet kaptunk, annak meg kell látszódnia az életünkben.
– Mk 11:1-11
Az Úr Jézus földi életében alázatos és szerény körülmények között élt. Nem akarta, hogy az emberek nagynak tartsák (Mt 20:28), és amikor egy alkalommal királlyá akarták tenni, visszavonult közülük (Jn 6:15).
Igehely: Jak 2:1–10 Kulcsige: Jak 2:8 „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: «Szeresd felebarátodat, mint magadat!», helyesen cselekedtek.”
Jakab a felebarát szeretetének a törvényét királyi törvénynek nevezi. Ez a megnevezés a Szentírásban csak itt fordul elő, és talán arra utal, amikor egy írástudó megkérdezte Jézustól, akit Úrrá és Krisztussá tett Isten, hogy melyik a nagy parancsolat. Akkor mondja el Jézus, hogy egy nagy parancsolat van, éspedig: „Szeresd az Urat, a te Istenedet!” Ez azonban elválaszthatatlanul magával hoz egy másodikat: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Az első és nagy parancsolat ezzel a másodikkal kiegészülve foglalja össze azt, amit tartalmaz a törvény és a próféták.