Igehely: Mk 2:3–12 Kulcsige: Mk 2:5 „Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.”
Az igazi istentisztelet leírását látjuk igénkben. Kapernaumban abban a kiváltságban részesültek, hogy Jézus volt a szószéken. Csodálatos istentisztelet volt, annyian voltak, hogy sem az ajtón, sem az ablakon nem lehetett bemenni.
Igehely: Mk 2:1–2 Kulcsige: Mk 2:1 „Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van.”"
A meggyógyult leprás engedetlensége miatt Jézus kénytelen volt távol maradni a várostól, és lakatlan helyeken tartózkodni. Néhány nap múlva azonban ismét bement Kapernaumba. Olyan sokan összegyűltek, hogy még az ajtó előtt sem volt hely.
Igehely: Mk 1:40–45 Kulcsige: Mk 1:40 „Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz.”
Abban a korban a lepra az egyik legelterjedtebb és legfélelmetesebb betegség volt. Az Ószövetségben ez nemcsak testi, fizikai betegség volt: a leprás ember rituálisan tisztátalanná vált, ami társadalmi következményekkel is járt.
Igehely: Mk 1:35–39 Kulcsige: Mk 1:35 „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”
Jézus Krisztus imádkozó életet élt. Az imádkozás fontosságát abban láthatjuk, hogy korán reggel, mielőtt megvirradt volna, felkelt és kiment egy puszta helyre imádkozni. Értékes perceket töltött az Atyával való közösségben.
Igehely: Mk 1:32–34 Kulcsige: Mk 1:34 „Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte megszólalni az ördögöket, mivel azok ismerték őt.”
Márk evangélista megjegyzi, hogy a zsidók vártak, amíg véget nem ért a szombat, és csak azután vitték a betegeiket Jézushoz. Azért tettek így, nehogy megszegjék a törvényt, vagy áthágják a rabbik szabályait, melyek megtiltották úgy a gyógyítók keresését, mint a terhek cipelését szombaton.
Igehely: Mk 1:29–31 „És azonnal, amint kijöttek a zsinagógából, elmentek Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és azonnal szóltak felőle Jézusnak. Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.”
A zsinagógából Urunk Simon és András házához ment. Mihelyt megérkezett, megtudta, hogy Simon anyósa lázasan ágyban fekszik. Jézus szó nélkül kézen fogta, és lábra állította. Azonnal meggyógyult (31.v.).
Igehely: ApCsel 11:27–30 Kulcsige: ApCsel 11:28 „Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében.”
Az Úr felhasználta egyik szolgáját, hogy előre figyelmeztesse a testvéreket, hogy hamarosan nehéz idők következnek be. Ez esetben az éhínségről beszélt, ami lesújtott a júdeai testvérekre, beleértve a jeruzsálemi atyafiakat is. Ezért, amikor az Úr gyermekei megtudták, hogy a testvérek szükséget szenvednek, azonnal készek voltak segíteni.