Igehely: Mt 21:1-7; Kulcsige: Mt 21:3 „Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.”
Teológiai képzésem első éveiben egyik társammal elmentünk egy gyülekezetbe. Virágvasárnap volt.
Igehely: Mt 6:27-34; Kulcsige: Mt 6:28 „Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak.”
Jézus nem volt közömbös a növényvilág iránt, de nem is tulajdonított annak túlzott jelentőséget. Tudott gyönyörködni a fák és virágok szépségében, és lelkesedéssel hívta fel mások figyelmét káprázatos díszükre. Jézus mindezekben a Teremtő hatalmát és gondoskodását látta.
Igehely: Mt 24:29-31; Kulcsige: Mt 24:29 „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek.”
Amikor Jézus eltávozott erről a földről, felemelkedett és felhő takarta el. Az angyalok szerint hasonlóan fog visszatérni. De mielőtt visszajönne, földi és égi jelek sorozata fog megtörténni. Az ég néha átvitt értelemben a mennyországot, Isten lakozásának helyét jelenti.
Igehely: Jn 3:5-15; Kulcsige: Jn 3:8 „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”
A levegő, a vízhez hasonlóan, meghatározó feltétele az élet fennmaradásának. Jézus a szélfúváshoz hasonlítja a Lélek munkáját, amikor Nikodémusnak az újjászületés csodáját szemlélteti. A levegő és szél azért alkalmas a lelki jelenségek magyarázására, mert mindkettő láthatatlan.
Igehely: Jn 4:1-15; Kulcsige: Jn 4:10 „Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”
Jézus tanításaiban gyakran megjelenik a víz, mint metafora. Többféle értelemben használja ezt a képet, amikor elvont lelki igazságokat szemléltet. A szomjas lelkű samáriai nő előtt is ezt a szimbólumot csillantotta fel.
Igehely: Mt 27:45-54; Kulcsige: Mt 27:51 „És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.”
Egyetlen személy élt bolygónkon, akinek nem a föld adott életet, hanem ő adott életet a földnek. Nem a föld, amelyen élünk, a legfontosabb, hanem az, aki kívülről jött. Övé a föld, annak teljessége, és minden, ami rajta van.
Igehely: Róm 14:15–18, Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
Isten ajándéka az, hogy az ember eszik, iszik, jól él munkája után és örvendezik. Pál szerint vigyázni kell azokkal, akik tiltják Isten jó ajándékainak hálaadással való élvezetét, az örvendezést (1Tim 4:3-4). Azt is mondja, hogy az öröm egyenesen a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), s mindenkor örülnünk kell (Fil 4:4). Azonban, arra is figyelmeztet, hogy noha szabad evés és ivás által örülni, ez ne legyen mások megbotránkoztatására, inkább legyünk készek ebben lemondásra (Róm 14:1-15). De akkor hogyan örülhetünk, ha korlátoznunk kell magunkat mások lelkiismeretére nézve?