Igehely: 1Pt 1:1-5; Kulcsige: 1Pt 1:1 „Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva.”
Úgy látszik, hogy a szétszóródás nem új jelenség a Nap alatt. Mindenképpen ott sejlik benne Isten többszörös nemtetszése, sőt fegyelmezése is. A szétszóródást súlyosbítja a próbák és kísértések özöne.
Igehely: Gal 6:11-18; Kulcsige: Gal 6:11 „Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel!”
Pál apostolnak 13 levelét tartalmazza az Újszövetség. Több esetben írnokot vett igénybe megírásukhoz. Minden esetben a Szentlélek ihlette, vezette a pogányok nagy apostolát az üzenetek megfogalmazásakor is.
Igehely: ApCsel 15:22-35; Kulcsige: ApCsel 15:31 „Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak.”
Voltak, vannak egyesek, akik a frissen és igazán megtértek lelkét feldúlják, megzavarják anélkül, hogy Isten, vagy bölcs elöljárók küldték, illetve felhatalmazták volna őket erre. Ezt nem szabad vezetőségi válasz nélkül hagyni. Ilyen körülmények közt született az örömokozó apostoli körlevél.
Igehely: Jer 36:1-26; Kulcsige: Jer 36:18 „Bárúk így felelt nekik: Diktálva mondja nekem mindezeket, én pedig leírom a tekercsre tintával.”
Jeremiás próféta kapta a parancsot, hogy írja le mindazt a kijelentést, amit az Úr adott neki Izráelről, Júdáról és a többi népről elejétől végig. Jeremiás pedig hívta Bárúkot, hogy írnoka és képviselője legyen.
Igehely: 2Krón 12:5-16; Kulcsige: 2Krón 12:15 „Roboám története elejétől végig meg van írva Semajá próféta és Iddó látnok történetében, leszármazásával együtt. Roboám és Jeroboám között háborúskodás volt egész életükben.”
Az a téves képzet alakulhat ki bennünk, hogy a próféták nagyon is különc emberek. Nos, ez az igeszakasz rácáfol erre.
Igehely: 2Móz 24; Kulcsige: 2Móz 24:12 „Azután azt mondta az Úr Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj itt, mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat.”
A beszéd elszáll, az írás megmarad! A beszédet könnyebb módosítani, mint az írást. Ami fontos, jól megfogalmazott, azt szeretjük lejegyezni. Minden írással kapcsolatban a legfontosabb az, hogy ki írta vagy íratta?
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.