Igehely: 1Móz 27:14–30; Kulcsige: 1Móz 27:24 „De megkérdezte: Te vagy az, fiam, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok.”
Mennyei Atyánk az áldások fő forrása: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás” (Jak 1:17). Csodálatos, ahogy mennyei Atyánk felhasználja testi atyáinkat is, hogy továbbítsa áldását.
Igehely: 1Móz 25:21–26, 27:35-36a; Kulcsige: 1Móz 25:26a „Azután kijött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva.”
Az újszülött megérkezését sok módon ünneplik, de az ajándékozás nem marad el. Egy ajándék, ami egy életen át kísér, az a nevünk, amit a szüleinktől kapunk. Hogy milyen nevet kapunk, az több mindentől függ: a szülők vágyától (tovább vigyék a szülők nevét), kultúrától, a név jelentésétől, stb.
Igehely: Róm 9:6–13; Kulcsige: Gal 4:28 „Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok.”
Meggyőződésem, hogy Izsák egész életében nagy megtiszteltetésnek és kiváltságnak tartotta, hogy Isten Ábrahám utódai közül őt választotta arra, hogy az ígéretek örököse legyen.
Igehely: Zsolt 105:1–12; Kulcsige: Zsolt 105:9 „Amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.”
A történelem során nagy nemzetek és hatalmas birodalmak szűntek meg létezni. Más a helyzet azonban Ábrahám ígéret szerinti utódaival, akik csak alig néhányan voltak (12.v.).
Igehely: 1Móz 27:26–29, 38–40; Kulcsige: Zsid 11:20 „Hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut.”
A régi időkben a kimondott áldásnak vagy átoknak nagy jelentőséget tulajdonítottak, nem meglepő tehát, hogy Jákób mindenáron igyekezett megnyerni az elsőszülötteknek járó atyai áldást. Izsák azért tudja megáldani fiait, mert ő maga is áldott.
Igehely: 1Móz 26:12–25; Kulcsige: 1Móz 26:13 „Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett.”
Izsák vagyonának feltűnően gyors gyarapodása nem az ő ügyességének eredménye, hanem Isten áldása. Nem minden gazdagság tekinthető Isten áldásának. A hamis úton szerzett javak nem azok. „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek.” (1Tim 6:9a)
Igehely: Énekek 8:4–7 Kulcsige: Énekek 8:6 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.”
Az Énekek éneke arról az igazi szerelemről szól, amit az Istentől ajándékba kapott társ iránt érez az ember. Egyes bibliamagyarázók szerint Sulamit egy fiatal lány, aki vidéken él, több fiútestvére is van. Szemet vet rá a király, meg akarja hódítani, és a saját háremének tagjává tenni. A lánynak a szíve azonban már foglalt, egy pásztorlegénybe szerelmes. A legény neve nincs megemlítve – de ő bizonyult az igazinak, ő volt Isten ajándéka Sulamit számára.