Mindennapi áhítatok

2018. április 30., hétfő

Igehely: Jn 5:1-17; Kulcsige: Jn 5:17 „Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.”

Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” A harmincnyolc éve beteg embernek nagy szüksége volt a segítségre. Jézus meglátta a szükségben levőt és cselekedett. Sok évvel ezelőtt egy hideg őszi estén siettem a gyülekezetbe.

2018. április 29., vasárnap

Igehely: Mt 25:14-30; Kulcsige: Mt 25:21 „Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!”

A példázatban az ember szétosztja vagyonát, a Lélek pedig a kegyelmi ajándékokat osztogatja (1Kor 12:7-11). A tálentumokat nem egyenlő mértékben kapták a szolgák, hanem képesség szerint, a tulajdonos döntése alapján. A Lélek pedig „úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja”.

2018. április 27., péntek

Igehely: Jak 5:13-15; Kulcsige: Jak 5:15 „És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.”

Az Ige arra tanít, hogy gondoljunk testvéreinkre és legyünk együtt érzők velük. A betegek egy külön csoportot alkotnak, hiszen többségük segítségre, gondoskodásra szorul. Istennek gondja van a betegekre, és minket is bevon a gondoskodásba.

2018. április 26., csütörtök

Igehely: Mt 23:37-39; Kulcsige: Mt 23:37; Ef 5:29 „Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat.”

Mind a két hasonlat nagyon találóan mutatja be, hogyan gondoskodik Isten az egyházról. A csibéit szárnya alá gyűjtő és oltalmat adó tyúkhoz történő hasonlítás nagyon jó, de manapság egyre kevesebben látnak ilyet, így talán a gondoskodás nagyságát sem értik meg teljesen.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).