Igehely: 2Móz 33:12-23; Kulcsige: 2Móz 33:19 „Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.”
„Ahol nincs vezetés, elvész a nép.” (Péld 11:14) Isten mindig gondoskodott arról, hogy az Ő népének legyenek vezetői, elöljárói, úgy a régmúltban, mint ma is. Mózes az egyik legnagyobb vezetője volt Isten népének. Istentől kapta megbízatását.
Igehely: 1Móz 26:20-31; Kulcsige: 1Móz 26:25 „Ezért Izsák épített ott egy oltárt, és segítségül hívta az Úr nevét. Majd felverte ott a sátrát, szolgái pedig kutat ástak ott.”
Isten megáldja Izsákot a filiszteusok földjén, és meggazdagszik. Ennek ellenére tudja, hogy nem ez az a hely, ahol neki lennie kell. Nem biztos, hogy Isten ott akar látni téged, ahol a legtöbb anyagi haszonra tudsz szert tenni. Izsáknak Isten áldásai mellett Istenre is szüksége volt.
Igehely: 2Móz 20:1-17; Kulcsige: 2Móz 20:7 „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!”
A tíz parancsolat bevezetőjében Isten bemutatkozik népének. Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged a szolgaság házából. Mintha minden parancsolat erre a kijelentésre hivatkozna.
Igehely: ApCsel 17:16-34; Kulcsige: ApCsel 17:16 „Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.”
Pál apostol az ókori Görögország dicső városában, Athénban járt. Athén a hellenizmus büszke központja, túl volt már a virágkorán Pál napjaiban, mégis lényeges kulturális központ volt világhírű egyetemének köszönhetően is. Épületei és művészi alkotásai is csodálatra méltók voltak.
Igehely: 1Kor 5:9-13; Kulcsige: 1Kor 5:11 „Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek!”
Pál meg akarta óvni a korinthusbeli szenteket a névleges testvérekkel való közösségvállalástól. Ezek az úgynevezett testvérek szörnyű bűnökben éltek. Itt egy olyan keresztyénről van szó, aki vérfertőzéses nemi kapcsolatot tartott fenn mostohaanyjával.
Igehely: 1Sám 28:7-25; Kulcsige: 1Sám 28:15 „Sámuel ezt mondta Saulnak: Miért háborgattál és idéztél meg engem? Saul így felelt: Igen nagy bajban vagyok. Megtámadtak a filiszteusok; Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem próféták által, sem álomban. Téged hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit kell tennem.”
A filiszteusok elhatározták, hogy újra megtámadják Izráelt. Saul reménytelen helyzetben találta magát. Sámuel már halott volt, a filiszteusok Súnem mellett táboroztak. Saul Gilbóában tartózkodott, és igen megijedt.
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.