Mindennapi áhítatok

2018. december 26., szerda

Igehely: Jn 1:14,18; Kulcsige Jn 1:14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

A Fiú Isten testté lett, emberi formát öltött. Nem értjük, de elhisszük és elfogadjuk. Két tökéletes és különböző természet egyesült benne, egy személyben. Grotius megfogalmazásában, az Úr Jézus vallhatta: „az vagyok, aki voltam, vagyis Isten. Nem voltam az, aki vagyok, vagyis ember.

2018. december 25., kedd

Igehely: Jn 1:9-13; Kulcsige Jn 1:11 „A saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.”

János arról beszél, hogy a világosság eljött a világba, azért, hogy világítson a sötétségben, de „a sötétség nem fogadta be.” Az evangélium szól arról a mélységes emberi gonoszságról, belső sötétségről, amely nem csak akkor, az első karácsonykor, de most sem akarja befogadni Jézus Krisztust.

2018. december 23., vasárnap

Igehely: Ézs 59:9-20; Kulcsige: Ézs 59:10b „Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, olyan sötétségben vagyunk, mint a halottak.”

A rész címe: a szabadító Isten késik, mert a nép bűnös. Isten Igéje bemutatja a gonosz ember állapotát, hogy Istentől és minden jótól el van szakadva. Amikor két ember szereti egymást igazán, és mégis elválasztják őket, az szenvedéssel jár.

2018. december 22., szombat

Igehely: Jel 20:1-6; Kulcsige: Jel 20:4/c „Ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.”

Kiváltság ráébredni a megtévesztettségünkből fakadó állapotunkra. Sátán és szövetségesei a megtévesztés nagymesterei. Az ébresztés a minden hatalommal rendelkező Úr Jézus Krisztus személye és üzenete által történik, Akit a Szentlélek mutat be nekünk.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az állandó lelki éberség, önmagunk mérlegre állítása, a szembesülés gyarlóságunkkal és bűneinkkel elveszi a kedvünket attól, hogy mások gyarlóságának és bűneinek ügyét lobogtassuk magunk előtt. Elveszi a kedvünket attól, hogy mi akarjunk csalhatatlan igazságot szolgáltatni. Nem jelenti ez azt, hogy szemet kell hunynunk embertársaink elveszett állapota és lelki testvéreink törvényszegései fölött.