Mindennapi áhítatok

2019. január 12., szombat

Igehely: Jn 3:1-15; Kulcsige: 3:14 „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie.”

Ha egy üzenetet el akarnak hozzánk juttatni a marketing eszközeivel, minden módszert igyekeznek felhasználni. Hallhatóvá, láthatóvá, ízlelhetővé, tapinthatóvá, jó illatúvá és ízletessé téve, hogy az információ eljutva hozzánk, az általuk kívánt cselekvésre késztessen.

2019. január 10., csütörtök

Igehely: Jn 2:13-21; Kulcsige: 2:14 „A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat.”

Jézusnak nem önmagában az árúval és a pénzváltással volt problémája. Hanem azzal, hogy ez a szükséges, de nem központi esemény, mondhatni nem lényegi kérdés főszereplővé vált, és a számon kérhető okoknál fogva, mindenki figyelmét elterelte a lényegről.

2019. január 9., szerda

Igehely: Jn 2:1-12; Kulcsige: 2:11 „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.”

Kadarka, Fekete Leányka, Nagyburgundi, Cabernet Sauvignon, Király Leányka. Csak néhány jól csengő erdélyi szőlőfajta, és a belőlük készült bor neve. A történetünk szempontjából lényegtelen fajtamegjelölés mellett, tudjuk, hogy Jézus nem mindennapi módon helyezte az értékes nedűt az asztalra.

2019. január 8., kedd

Igehely: Jn 1:43-51; Kulcsige: 1:49 „Nátánaél így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!”

Amikor Nátánaél kételkedett Jézus származásának helyét illetőleg, Fülöp ahelyett, hogy elkezdte volna magyarázni az érzéseit, benyomását, tapasztalatát, amit átélt Jézus közelében, csak ennyit mondott: „Jöjj, és lásd meg!” Ezt neked is látnod kell! Személyesen kell meggyőződnöd róla.

2019. január 7., hétfő

Igehely: Jn 1:35-42; Kulcsige: 1:38 „Jézus megfordult, és amikor látta, hogy követik őt, megszólította őket: Mit kerestek? Ők pedig ezt válaszolták: Rabbi – ami azt jelenti: Mester –, hol laksz?”

Hol voltál, mit csináltál a múlt hét pénteken délután 4 óra körül? Azok az időpontok és események, amelyek fontosak számunkra, bevésődnek, amelyek nem fontosak, vagy monoton módon ismétlődnek, nem tulajdonítunk nekik jelentőséget. Elmulasztjuk, vagy megfeledkezünk róla, mert nem volt lényeges.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.