Igehely: Jn 21:1-14; Kulcsige: 21:1 „Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél.”
Úgy látom a feltámadás utáni napokat a tanítványok életében, mint egy többlépcsős gyógykezelést. A tizenegy férfi lelkileg úgy megsérült, hogy nem volt elég egyetlen találkozás Jézussal ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjenek a dolgok.
Igehely: Jn 20:19-23; Kulcsige: 20:19 „Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!”
Ma reggel egy különösen szép és felemelő találkozás képe van előttünk. Jézus Krisztus még aznap, a feltámadás napjának estéjén felkeresi tanítványait. Ő tudta, hogy erre a találkozásra nagy szükségük lesz a tanítványoknak. Nézzük meg egy néhány gondolatban, hogy miért is?
Igehely: Jn 20:1-10; Kulcsige: 20:1 „A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.”
Az evangélium olvasásakor többször feltűnt nekem az, hogy a tanítványok milyen nehezen értettek meg bizonyos dolgokat Jézus tanításaiból. Látásuk, értelmük nagyon korlátozott volt.
Igehely: Jn 19:38-42; Kulcsige: 19:38 „Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.”
A zsidók vezetői, mint akik jól végezték a dolgukat, ünnephez készülődtek. Elhatározták, hogy a Páska ünnepének a hangulatát nem ronthatják a kereszten függő holttestek. Kik lesznek azok, akik Jézust eltemetik?
Igehely: Jn 19:1-16a; Kulcsige: 19:5 „Ekkor kijött Jézus, rajta volt a töviskorona és a bíbor ruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember!”
A zsidó nép vezetői már rég eldöntötték, hogy Jézust megölik. Szabad kezük volt vallási ügyekben, de halálbüntetést kiróni csak a római helytartó beleegyezésével lehetett. Így került bele Pilátus a nagypénteki eseményekbe.
Igehely: Zsolt 35:17-28; Kulcsige: 35:17 „Uram, meddig tűröd ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!”
Gyakran szükség van a türelemre a mindennapi életben, szeretteink, munkatársaink, szomszédjaink irányába. Feltesszük néha a kérdést, hogy meddig kell a türelmet gyakorolni? A tanítványoknak is kérdés volt, hogy hányszor kell türelmesen, szeretettel megbocsátani, netán még hétszer is?
Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”
A hűség isteni jellemvonás, amit mi, halandó emberek, nehezen tudunk felfogni, és behatárolni nagyságában, hosszúságában, mélységében, időben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait” (5Móz 7:9). A mi hűséges Istenünknek egyik legfőbb elvárása, hogy szolgái hűségesek legyenek.