Igehely: 1Móz 23:1-4; Kulcsige: 23:2 „Amikor meghalt Sára Kirjat-Arbában, azaz a Kánaán földjén lévő Hebrónban, Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja és elsirassa őt.”
„Amikor meghalt Sára…, Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja, és elsirassa őt.” (2.v.) Egy egyszerű gyászjelentés, de sok könny és szívfájdalom van mögötte.
Igehely: Ez 36:24-38; Kulcsige: 36:27 „Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.”
Ezékiel közli, hogy Isten új szövetséget ígér, amely konkrét dolgokat jelent. A megváltott ember nem csak kivülről ismer parancsolatokat, hanem Isten Lelke szívébe írja törvényét és a változást belülről kifele kezdi el.
Igehely: Ez 33:10-12; Kulcsige: 33:11 „Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?”
Az őrálló próféta figyelmeztette a népet, hogy a bűn ítéletet von maga után. De meghívást is intéz a bűn terhe alatt roskadozóknak bűnbánatra. Isten kegyelmes, megbocsátó üzenete felénk is ez – „nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen útjáról és éljen.”(11. v.)
Igehely: 2Kor 3:14-18; Kulcsige: 3:16 „De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.”
Az Ótestamentum szerint lepel takarta Isten dicsőségét. A lepel ott lehet a te szíveden is, és ameddig ott van, hallod ugyan az igét, de nem érted. Hallod, hogy valaki azt mondja „Isten így vezetett...”, „ezt mondta az Úr”, vagy „...szeretem az Úr Jézust” stb.
Igehely: Zsolt 85:1-13; Kulcsige: 85:6 „Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?”
Ez a zsoltár egy imádság. Egyrészt hálaadás a fogságból való szabadulás miatt, de egy kiáltás is Istenhez a jelenben történő szabadításért, helyreállításért.
Igehely: Ef 4:20-32; Kulcsige: 4:23 „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben.”
A megtéretlen ember a gonosz hatalma alatt él megromlott gondolkodással, hogy a test minden ácsingózó kívánságát kielégítse. „Többé nem élhettek úgy, mint a pogányok…” (4:17). Itt kezdődik a hívő élet. Ez az első lépés, amikor az ember irányt vált és más úton indul el.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.