Igehely: ApCsel 20:25-38; Kulcsige: 20:32 „Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.”
Aggodalom tölthet el, amikor attól, aki valamilyen értelemben függött tőlünk, búcsút kell vennünk. Félve gondolunk arra: hogy fog ő ezután önállóan boldogulni? Lehet, Pál apostolban is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg a milétoszi kikötőben efézusi tanítványaival kapcsolatosan.
Igehely: 2Pt 1:10-18; Kulcsige: 1:15 „Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.”
A hívők elhívásának és kiválasztásának megerősítése az örök országba való bemenetel érdekében olyan tanítás, amely a hit által való megigazulás elengedhetetlen kiegészítése.
Igehely: 5Móz 34:1-12; Kulcsige: 34:9 „Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.”
Ahogy egyéb területeken is igaz, a szolgálatban is nagyon fontos foglalkozni a staféta időbeni átadásával, és a következő vezető időbeni felkészítésével.
Igehely: 1Sám 12:1-5; Kulcsige: 12:4 „De ők ezt felelték: Nem nyomtál el és nem károsítottál meg bennünket, és nem fogadtál el senkitől semmit.”
Azt az embert, aki Isten előtt igaznak bizonyul, emberek előtt sem lehet elmarasztalni. Aki arra törekszik, hogy elsősorban Isten elvárásainak tegyen eleget, tiszta kezeket emelhet fel az emberek előtt is.
Igehely: 1Móz 47:27-31; Kulcsige: 47:30a „Őseim mellett akarok pihenni.”
Az istenfélő vezető tudja, honnan lett kihívva, tudja mire lett elhívva, és tudja hova lett meghívva. Isten szolgájának szívében állandó feszültség van a jelenlegi szolgálata iránti elkötelezettség, és a Megváltójával való találkozás utáni vágyakozás között (Fil 1:23-24).
Igehely: Zsolt 72:1-20; Kulcsige: 72:1 „Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának.”
Az istenfélő vezető Istentől kéri el azokat a törvényeket, amelyek szerint végezni szeretné szolgálatát és feladatait. Nem támaszkodik saját megítélésére, bölcsességére, személyes tapasztalatai sem elegendőek egy tökéletes szabályrendszer felállítására.
Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”
Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?