Mindennapi áhítatok

2019. október 6., vasárnap

Igehely: Zsolt 72:1-20; Kulcsige: 72:1 „Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának.”

Az istenfélő vezető Istentől kéri el azokat a törvényeket, amelyek szerint végezni szeretné szolgálatát és feladatait. Nem támaszkodik saját megítélésére, bölcsességére, személyes tapasztalatai sem elegendőek egy tökéletes szabályrendszer felállítására.

2019. október 5., szombat

Igehely: Róm 16:1-27; Kulcsige: 16:19 „Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez, nektek tehát örülök. De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra.”

Meglepő, hogy Pál mennyi embert ismer név szerint a római gyülekezetből. Nem csak nevüket ismeri, hanem azt is tudja, ki mivel szolgál, ki mikor lett hívővé s ki milyen lelkületű. Ismeri a hűséges, engedelmes tagokat, de ismeri a szakadásokat, botránkozásokat okozókat is, akiket csalóknak nevez.

2019. október 4., péntek

Igehely: Róm 15:14-33; Kulcsige: 15:20 „Ezért úgy tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, hogy ne idegen alapra építsek.”

Amikor a gyülekezetben jelen van és kiteljesedik a szeretet, az elfogadás, az egymásra figyelés, a gyöngédség és a hit általi reménység az mind nagyon szép. De ha ezek mind csak öncélúak maradnak, akkor bizony a gyülekezet előbb - utóbb hanyatlásnak indul.

2019. október 3., csütörtök

Igehely: Róm 15:8-13; Kulcsige: 15:13 „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”

A gyülekezetet Istennek Szentlelke keltette életre és a hitből fakadó élő reménység élteti évszázadokon, évezredeken keresztül. Ez a reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten ígéreteire alapszik. Isten ígéretei igenek és ámenek, vagyis valóságosak és megbízhatók.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.