Mindennapi áhítatok

2019. december 19., csütörtök

Igehely: 1Thessz 5:1-8; Kulcsige: 5:4 „Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket.”

Jézus Krisztus a tanítványairól gondoskodott, elküldte az Atyától a megígért Szentlelket, aki elvezet minden igazságra és eszünkbe juttatja az Úr szavait. Mi tudjuk, hogy a Messiás visszajön az övéiért. Számunkra teljesen biztos, hogy ez meg fog történni.

2019. december 18., szerda

Igehely: Mt 25: 14-30; Kulcsige: 25:19 „Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.”

Jézus nagyon jól ismeri az ember gondolkodását, ezért olyan példázatot mond, amely nagyon jellemzően leplezi le az embert. Az idő hosszúsága nem arról beszél, hogy nem fog megérkezni az Úr, hanem arról, hogy még adott időt a felkészülésre.

2019. december 17., kedd

Igehely: 2Pt 3:9-14; Kulcsige: 3:14 „Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.”

A messiásvárásunkat nagyban meghatározza az, hogy milyen felfogású és életvitelű emberek vagyunk. Van, aki mindig elé megy a dolgoknak, ezért mindig naprakész. Az ilyen ember számára természetes, amit Péter a Szentlélek által kér, ő kényesen vigyáz a tisztaságára.

2019. december 16., hétfő

Igehely: Mt 24:45-51; Kulcsige: Kulcsige 24:46 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”

A messiásvárás döntő kérdése, hogy tudom-e mit bízott rám az Úr, mert ez határozza meg, hogy hogyan kell várnom az érkezését. Bármilyen eredményes és nagyon hasznos elfoglaltságot találok magamnak, semmilyen pozitív hatással sem lesz az üdvösségem szempontjából.

2019. december 15., vasárnap

Igehely: Mal 3:12-21; Kulcsige: Kulcsige 3:16 „Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét.”

Malakiás korában újra olyan idők következnek, amelyekben nem látják az értelmét, az Úrhoz való ragaszkodásnak. Látszólag nem hogy látható különbség lenne az örökkévalóhoz ragaszkodásnak, hanem inkább a könnyelműség kifizetődő. A történelem során sokszor él át Isten népe hasonló körülményt.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.