Igehely: Mt 20:20-28; Kulcsige: Mt 20:26 „De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok.”
Mindig ámulattal és – őszintén megvallva – kicsit kétkedve hallgattam olyanok bizonyságtételét, akik azt vallották, hogy házastársakként még egy rossz szót sem szóltak soha egymásnak házaséletük alatt.
Igehely: 1Kor 14:20; Kulcsige: 1Kor 14:20 „Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek.”
A házasságot valaki ostromlott várhoz hasonlította: az ostromlók szeretnének már benne élni, míg a benne élők menekülnének belőle.
Igehely: Lk 9:57-62; Kulcsige: Lk 9:62 „Jézus pedig így felelt: «Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.»”
A most kezdődő Házasság hetében lehetőségünk van Isten igéje mellett elcsendesedve megvizsgálni, hogy milyen a házasságunk. Az előttünk álló hét folyamán napról napra elmélkedhetünk azon, hogy házasságunknak milyen ellenségei vannak.
Igehely: Mt 9:32-34; Kulcsige: Mt 9:33 „Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: «Sohasem láttak még ilyet Izráelben!»”
Ezen a héten reggelenként Jézus Krisztus csodáinak sorozatát élhettük át: az ördöngősök megszabadultak, a béna meggyógyult, a lány feltámadt, a vakok szemei megnyíltak, és a mai igerészben a néma megszólal. A néma ember nem tud beszélni, az Úrnak sem tudta elmondani fajdalmát, panaszát.
Igehely: Mt 9:27-31; Kulcsige: Mt 9:29 „Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: «Legyen a ti hitetek szerint!»”
Az Úr Jézus továbbment, nem állt meg sokáig egy helyen, mert sok munkája volt. Keleten a vakság gyakori betegség volt. Mindenki keres valamit. Ez a két vak a szemük világát keresték a legjobb helyen, Jézusnál. Dávid fiának, Messiásnak szólítják. Hittek benne, akit a próféták megjövendöltek.
Igehely: Mt 9:18-26; Kulcsige: Mt 9:22 „Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: „Bízzál, leányom, hited megtartott téged.”
Ma reggel egy gazdag igeszakasz mellett csendesedhetünk el. A magas állású zsinagógai elöljárót lányának halála Jézushoz kényszeríti. Valamikor büszke lehetett, de most egy összetört szívű édesapa, aki leborul az Úr Jézus előtt, hogy kiöntse szíve bánatát és megvallja hitét.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.