Igehely: Mk 8:27–30 Kulcsige: Mk 8:29 „Jézus tovább kérdezte őket: «Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus.»”
A földi életben az ember meggyőződése kimagasló szerepet játszik. Ennek megvallása alapján határolnak be bennünket. Egy vádló vallomástétele meghatározza a vádlott jövőjét. Vigyáznunk kell tehát, hogyan foglalunk állást életünkkel és szavaink által.
Igehely: Mk 8:22–26 Kulcsige: Mk 8:25 „Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.”
Ki az, aki elmondhatja, hogy nem volt még soha kórházban? Amikor kórházba szállítanak, kivizsgálnak, hogy meghatározzák a nem megfelelő mutatószámok szerint működő területet, hogy kiderüljön, mi okozhatja a betegséget.
Igehely: Mk 8:14–21 Kulcsige: Mk 8:15 „Jézus figyelmeztette őket: «Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!»”
Megfigyelhetjük, hogy amikor egy édesanya óvja valamitől a gyermekét, az édesanya számára világos a leselkedő veszély, de a gyermeke számára legtöbbször érthetetlen. A tanítványok viselkedéséből sok esetben ez látszik.
Igehely: Mk 8:11–13 Kulcsige: Mk 8:12 „Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: «Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.»”
A farizeusok gonosz szándéktól vezérelve mennyei, vagyis minden kétséget kizáró jelet követeltek Jézustól. Ezt azonban nem azért tették, mert hinni akartak, hanem mert kísérteni akarták Őt.
Igehely: Mk 8:1–10 Kulcsige: Mk 8:4 „Tanítványai így feleltek: «Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?»”
Mai történetünk tovább erősíti az igazságot, hogy legnagyobb szükségünk a belső változásra van. Ezt külső dolgok nem tudják előidézni.
Igehely: Mk 7:31–37 Kulcsige: Mk 7:35 „És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy rendesen tudott beszélni.”
A süketnéma külső, testi állapota és gyógyulása nagyon szépen bemutat egy belső, lelki valóságot. A farizeusok és írástudók gondosan óvakodtak a tisztátalanságtól, úgy gondolták, így betartják a törvény követeléseit.
Igehely: ApCsel 13:42–52 Kulcsige: ApCsel 13:49–50 „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.”
A tiszta evangélium, az Isten élő igéje megérinti és válaszadásra készteti a hallgatót. Pál és Barnabás a zsinagógában az Írásokból kiindulva, a Szentlélektől kapott bölcsességgel magyarázták Krisztust. Sokan voltak, akik hittek, másokban pedig féltékenység ébredt. Nem olvasunk arról, hogy a pozitívan és negatívan reagálók mellett lett volna egy jelentős tömeg, akiket a Krisztusról szóló evangélium hidegen hagyott volna.