Igehely: Mt 19:16-26; Kulcsige: Mt 19:23 „Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.”
Emberileg nézve egy kifogástalan fiatallal volt Jézusnak találkozása, hisz sikeres volt, elismert, erkölcsös, istenfélő, vallásos – csakhogy mindez nem elég ahhoz, hogy bejusson a mennyek országába. Valami mégis nyugtalanította, ezért ment Jézushoz érdeklődni az örök élet felől.
Igehely: Mt 19:1-15; Kulcsige: Mt 19:6 „Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!”
Ez a téma aktuális mindenki számára: házasság előtt állóknak, házasságban élőknek, a válás szélén levőknek, akik már csak éltek házasságban vagy sohasem fognak házasságban élni. Mert erős házasságok eredményeznek erős társadalmat és erős gyülekezeteket.
Igehely: Mt 18:21-35; Kulcsige: Mt 18:35 „Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének.”
Vajon ki az, akinek könnyen megy a megbocsátás? Péter azt gondolta, amikor Jézust kérdezte, hogy eléggé jól áll a megbocsátás területén: kész volt akár hétszer is megbocsátani annak, aki ellene vétkezett.
Igehely: Mt 18:15-20; Kulcsige: Mt 18:15 „Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.”
Először négyszemközt, mert az a célod, hogy megtérjen atyádfia.
Igehely: Mt 18:10-14; Kulcsige: Mt 18:12 „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?”
A mi Urunk, Jézus Krisztus megüresítette önmagát, megalázkodott és mindenben engedelmeskedett az Atyának azért, hogy az elveszetteket összegyűjtse és az Isten országába bevezesse.
Igehely: Mt 18:1-9; Kulcsige: Mt 18:5 „És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.”
Mennyire furcsa, hogy Jézus jelenlétében (aki a legnagyobb) a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb.
Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”
Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.