Igehely: Mt 13:33-35
A kovász legtöbbször negatív értelmet hordoz a Bibliában. Itt viszont Jézus Isten országát hasonlítja az élesztő hatású kovászhoz, ebben az esetben tehát határozottan jó értelemmel bír, és fontos üzenetet tartogat számunkra.
Igehely: 1Kor 2:10-12; Kulcsige: 1Kor 2:12 „Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.”
Mi az a dolog, amit ma megkapva, jelentősen könnyebbé válna az életünk? Isten nagyvonalúan önmagát akarja adni nekünk. Ha bármivel is kevesebbet adna önmagánál – legyen akármilyen értékről is szó –, akkor nem a legnagyszerűbbet adná.
Igehely: Jn 3:3-8; Kulcsige: Jn 3:5 „Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”
Visszaemlékszem, hogy kisgyermekként mennyire szerettem nagyobbnak, többnek tűnni, mint ami voltam. Téli időszakban, vastag kabátban és bakanccsal a lábamon álltam rá a mérlegre, mert így tovább kúszott a mutató a valós testtömegemnél.
Igehely: 1Pt 1:13-25; Kulcsige: 1Pt 1:22-23 „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.”
Könnyen kialakulhat bennünk az a téves elképzelés, hogy akkor leszünk szentek Isten szemében, ha minél kevesebb bűnt, és minél több jó cselekedetet halmozunk fel. Holtvágányra kerülünk – és Isten dicsőségén próbálunk csorbát ejteni, ha úgy gondoljuk, verejtékes munkánk gyümölcse a szent élet.
Igehely: Ézs 3:16-4:6; Kulcsige: Ézs 4:4 „Ha lemosta az Úr Sion leányainak a szennyét, és leöblítette Jeruzsálem vérét ítélő lelkével, megtisztító lelkével.”
Vegyük észre, hogy az elolvasott részlet Isten kegyelmességéről tanúskodik. Egy olyan nép megtisztítását tárja elénk, akiknek eszük ágában sincs megalázkodni, hiszen „büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva járnak” (16.v.).
Igehely: Péld 4:20-27; Kulcsige: Péld 4:23 „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”
Mindenkinek van valamije, amit féltve őrizget. Amikor kulcsra zárjuk a lakásunkat, őrizzük a tolvajoktól. A telefonunkat kóddal védhetjük a kíváncsi emberek elől. A gondjainkra bízott kisgyermek minden lépését figyeljük – őrizzük attól, hogy kárt tegyen magában.
Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “
Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből. A meggyőződés nem divatos, nyitottság ürügyén felületességre nevel a világ, legyenek a fiatalok olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4:14). Nem is beszélve az elkötelezettségről, nemhogy Istenhez, de semmihez sem. Azzal ámítva, hogy a gyökértelenség a szabadság, ördögszekérként süvítenek az életen végig.