Igehely: Mk 2:13-17; Kulcsige: Mk 2:17 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Lévi szerette a pénzt. Hivatalában azon fáradozott – akár törvénytelenül is –, hogy minél több pénze legyen. Ezért őt és vámszedő társait senki nem szerette.
Igehely: Mk 2:1-12; Kulcsige: Mk 2:8 „Jézus lelkében azonnal felismerte, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívetekben?”
Milyen különleges helyzetben volt Kapernaum lakossága! Ott lakott köztük a jó Mester, láthatták csodatételeit, hallhatták igehirdetéseit. Sajnos, mindezt nem értékelték, végül szigorú ítéletben lett részük.
Igehely: Mk 1:40-45; Kulcsige: Mk 1:45 „Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan egyetlen városba sem, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és odamentek hozzá mindenfelől.”
Vidékünkön – ilyenkor télen – rendes, téli időjárási körülmények között fehér hótakaró borítja a tájat. A szép, tiszta fehér hó a tisztaság szimbóluma.
Igehely: Mk 1:32-39; Kulcsige: Mk 1:34 „Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte megszólalni az ördögöket, mivel azok ismerték őt.”
Simon Péter anyósa csodálatos meggyógyításának az is a következménye lett, hogy aznap este az egész város összegyűlt az ajtó előtt, ahol Péter lakott. Az emberek Jézushoz hoztak sok beteget és megszállottat, hogy meggyógyítsa őket.
Igehely: Mk 1:29-31; Kulcsige: Mk 1:31 „Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.”
A hír Galileában és környékén hamar elterjedt, hogy új tanítómester jelent meg vidékükön, akinek hatalma van, tanításában pedig erő. Az Úr útja a zsinagógából Simon és András házához vezetett. Gondolhatjuk, hogy Simon és András meghívta a Mestert saját házukhoz egy szombati ebédre.
Igehely: Mk 1:21-28; Kulcsige: Mk 1:25 „Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle!”
Az Úr Jézus bemerítkezése és megkísértése után megkezdi tanítói szolgálatát. Elhívja első tanítványait, prédikál és tanít a zsinagógákban. Igénkben a kapernaumi zsinagógában találjuk Őt, ahol sokan álmélkodtak a tanításán, amely különbözött az írástudók tanításától, hiszen hatalommal tanított.
Igehely: Péld 16:16–21 Kulcsige: Péld 16:19 „Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.”
A szelídlelkűségbe és az alázatba még soha senki nem bukott bele. Aki inkább választja az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a világ kincseit és a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűségét (Zsid 11:25), az kiteljesedett életet él már e földön, és jutalmat nyer az örökkévalóságban. Ezt a kiteljesedést számunkra a Krisztus lelkületének bennünk való munkálkodása jelenti – a világ értetlenkedését, gyűlöletét, az angyalok csodálkozását kiváltva.