Igehely: Mk 1:40-45; Kulcsige: Mk 1:45 „Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan egyetlen városba sem, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és odamentek hozzá mindenfelől.”
Vidékünkön – ilyenkor télen – rendes, téli időjárási körülmények között fehér hótakaró borítja a tájat. A szép, tiszta fehér hó a tisztaság szimbóluma.
Igehely: Mk 1:32-39; Kulcsige: Mk 1:34 „Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte megszólalni az ördögöket, mivel azok ismerték őt.”
Simon Péter anyósa csodálatos meggyógyításának az is a következménye lett, hogy aznap este az egész város összegyűlt az ajtó előtt, ahol Péter lakott. Az emberek Jézushoz hoztak sok beteget és megszállottat, hogy meggyógyítsa őket.
Igehely: Mk 1:29-31; Kulcsige: Mk 1:31 „Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.”
A hír Galileában és környékén hamar elterjedt, hogy új tanítómester jelent meg vidékükön, akinek hatalma van, tanításában pedig erő. Az Úr útja a zsinagógából Simon és András házához vezetett. Gondolhatjuk, hogy Simon és András meghívta a Mestert saját házukhoz egy szombati ebédre.
Igehely: Mk 1:21-28; Kulcsige: Mk 1:25 „Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle!”
Az Úr Jézus bemerítkezése és megkísértése után megkezdi tanítói szolgálatát. Elhívja első tanítványait, prédikál és tanít a zsinagógákban. Igénkben a kapernaumi zsinagógában találjuk Őt, ahol sokan álmélkodtak a tanításán, amely különbözött az írástudók tanításától, hiszen hatalommal tanított.
Igehely: Mk 1:16-20; Kulcsige: Mk 1:17 „És így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket.”
Isten legfontosabb, legdrágább és legköltségesebb munkája az emberek megmentése volt Jézus Krisztus által. Jézus az élete árán teljesítette a kárhozattól való megmenekülés feltételét. Az Ő tanítványainak a fő küldetése: erről az egyetlen menekülési lehetőségről szóló hírt terjeszteni a világon.
Igehely: Mk 1:14-15; Kulcsige: Mk 1:14 „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát.”
Isten megfelelő személyeket használ a megfelelő időben és helyen. Az ószövetségi időkben az Úr elsősorban próféták által jelentette ki akaratát. Keresztelő János bebörtönzésével befejeződött az utolsó és legnagyobb ószövetségi próféta szolgálata.
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.