Igehely: Mk 9:42-48; Kulcsige: Mk 9:42 „Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.”
A botránkoztatás lényegében azt jelenti, hogy valaki olyat tesz, amivel egy másik személy lelki (hitbeli) előrehaladását gátolja. Talán éppen rásegíti arra, hogy vétkezzen vagy lázadást és megvetést tanúsítson. A botránkoztatásban tehát megtaláljuk a bűnre csábítás alattomos szándékát is.
Igehely: Mk 9:38-41; Kulcsige: Mk 9:40 „mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.”
Olyan furcsa az, hogy amikor Jézus a haláláról és a gyermekek befogadásáról beszél, a tanítványok gondolatai másfele járnak. Mintha nem egy hullámhosszon lennének.
Igehely: Mk 9:36-37; Kulcsige: Mk 9:37 „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.”
A kisgyermekek által Isten sokszor nagy dolgokra tanít bennünket, felnőtteket.
Igehely: Mk 9:33-35; Kulcsige: Mk 9:35 „Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája! ”
Sikerorientált világunkban az emberek gyakran azt gondolják, hogy az igazi nagyság a kemény munkának, a szorgalmas tanulásnak, a kitűnő eredményeknek, a megszerzett diplomáknak, és olykor a szerencsének köszönhető.
Igehely: Mk 9:30-32; Kulcsige: Mk 9:31 „Mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad.”
Jézus sokat foglalkozott tanítványaival. Tanította őket nyilvánosan, amikor rajtuk kívül még mások is tanulhattak, de tanította őket úgy is, hogy csak ők voltak együtt, zártabb közösségben.
Igehely: Mk 9:14-29; Kulcsige: Mk 9:22 „Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!”
A történet főszereplője – Jézus után – nem egy tanítvány, nem is egy fiú, hanem egy apa. Legalább annyira szó van itt a benne történő változásról, mint a fiú szabadulásáról. Kétségbeesetten hozza a fiát, mert a tanítványok nem tudnak segíteni rajta.
Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?