Igehely: Mk 12:13-17; Kulcsige: Mk 12:17 „Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. És igen elcsodálkoztak rajta.”
Jézus életének utolsó hetét Jeruzsálemben töltötte, ahol sokat tanított, és nagyon sok kérdésre válaszolt. Ellenségei gyakran keresték a lehetőséget, hogy elnémítsák és megölessék.
Igehely: Mk 12:1-13; Kulcsige: Mk 12:9 „Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.”
Jézus gyakran beszélt példázatokban, hogy egyértelmű igazságokat nyomatékosítson. Volt, amikor saját tanítványai nem értették a példázat mögött rejlő üzenetet, a mai igében azonban a farizeusok nagyon is jól értették, hogy róluk van szó.
Igehely: Mk 11:27-33; Kulcsige: Mk 11:29 „Jézus pedig így válaszolt nekik: Kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és akkor megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”
Jézus Krisztus szolgálata idején sokan sokféle kérdéssel próbáltak valamilyen hibát találni benne, hogy aztán vádolhassák. Ez alkalommal Jézusnak azt az autoritását kérdőjelezték meg a főpapok és írástudók, amivel megtisztította a templomot. Ki adott neki engedélyt?
Igehely: Mk 11:12-14, 20-25; Kulcsige: Mk 11:22 „Jézus így válaszolt nekik: Higgyetek Istenben!”
Talán ma is vannak, akikben kérdéseket vet fel Jézus megnyilvánulása, amikor elátkozza a fügefát, hisz azt írja Márk, hogy nem volt fügeérésnek az ideje, Jézus mégis gyümölcsöt keresett rajta.
Igehely: Mk 10:46-52; Kulcsige: Mk 10:52 „Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.”
A vak Bartimeus felismerte Jézusban Dávid Fiát. Ez hagyományos messiási cím, és amikor Bartimeus így szólította Jézust, akkor valódi látásról tett bizonyságot. Bartimeusnak valódi hite volt, mert az Úr Jézus ezt mondta neki: „a te hited megtartott téged”.
Igehely: Mk 10:41-45; Kulcsige: Mk 10:45 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Egyik tanítvány sem volt különb Jakabnál és Jánosnál: mind úgy akartak nagyok lenni, hogy a többiek fölött uralkodnak. Mi is ugyanígy gondolkodunk: a legtöbb vállalkozás, szervezet és intézmény a személyes siker alapján méri a nagyságot.
Igehely: 1Kir 2:13–22 Kulcsige: 1Kir 2:22 „Salamon király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé!”
Adónijjá, Dávid egyik fia, csellel akarta megszerezni a királyságot Salamontól. Ezért rafinált kéréssel fordult Betsabéhoz, Salamon anyjához. Arra kérte, hogy beszéljen a királlyal, mert szeretné feleségül venni a súnémi Abiságot.
Betsabé nem vette észre, hogy a szívességkérés mögött milyen hátsó szándék van. Adónijjá azt gondolta, hogy így könnyebben megszerezheti a királyságot, pedig azt Isten nem neki adta.