Igehely: Mk 10:1–12 Kulcsige: Mk 10:7–8 „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.”
Amit megtanulhatunk Jézustól: Ahol Ő van, ott mozgás van. Azt olvassuk: „Onnan útra kelve elment…” Sok fejezet kezdődik így, vagy fejeződik be hasonló kifejezéssel. Jézus úton van.
Igehely: Mk 9:49–50 „Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg. Jó a só, de ha a só ízét veszti, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!”
„Legyen bennetek só!” – Így foglalja össze az Úr Jézus a tanítását. Vagyis nem magunkért vagyunk a világon. Küldetésünk, megbízásunk van. A keresztyén ember az élet sója, ami nem más, mint az a kilenc jellemvonás, amit az Úr a hegyi beszédben elmondott.
Igehely: Mk 9:42–48 Kulcsige: Mk 9:42 „Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.”
Az Úr Jézus azonosítja magát a kisgyermekekkel, akik benne hisznek. Ők Isten védelme alatt állnak. Lelkületük nemcsak példa a felnőtteknek, de hatalmas felelősségünk van irántuk (37.v.).
Igehely: Mk 9:36–37 „És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: «Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.»”
Ki vállalja ezt a fajta elsőséget és szolgálatot? „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róma 15:7). Mi a befogadás igei értelme és célja? Az, hogy dicsőítsük az Atyát, s ahol Atya van, ott család van.
Igehely: Mk 9:33–37 Kulcsige: Mk 9:34 „Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb.”
A tanítványokat a megdicsőülés hegyének gondolatai foglalkoztatják. Ezt a csodás eseményt a három tanítvány – Uruk tilalma ellenére – elmondta a többieknek. Micsoda kitüntetés érte őket! Szívükbe lopakodott a nagyravágyás, a dicsekvés ördöge.
Igehely: Mk 9:30–32 „Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: «Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad.» Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt.”
Nekünk mindig terhünkre van, amikor valamiért áldozatot kell hozni. Ezt a nagyok mindig a kicsikre hárítják át. „Áldozatot a gyengék hoznak az erősekért.” – ezt látjuk végig a történelem során. Ezért nehéz megérteni Jézust, aki Isten hatalmával járt a földön, mégis áldozatot vállalt a kicsikért.
Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”
Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.