Igehely: Mk 1:16–20 Kulcsige: Mk 1:17 „És így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket.”
Amikor Jézus a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, akik halásztak. Már találkozott velük azelőtt, és a szolgálatának legelején tanítványaivá lettek (Jn 1:40–41). Most elhívta őket, hogy vele legyenek, és azt ígérte, hogy emberhalászokká teszi őket.
Igehely: Mk 1:14–15 „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: «Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!»”
Jézus elment Galileába, hogy prédikálja Isten királyságának jó hírét. A jó hír az, hogy Isten királysága elérkezett, az Ige testté lett, és emberi szemekkel is látható lett az Úr Jézus Krisztusban (Jn 3:16).
Igehely: Mk 1:12–13 „A Lélek pedig azonnal kivitte őt a pusztába. Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki.”
Jézust Isten Szelleme vezette a pusztába, ahol az ördög negyven napig kísértette (13.v.). Bebizonyosodott, hogy Ő nem követ el bűnt. Aztán angyalok szolgáltak neki (Mt 4:11), mivel a kísértés alatt semmit sem evett (Lk 4:2).
Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”
A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni.
Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”
Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken.
Igehely: 3Jn 1:13–15 Kulcsige: 3Jn 1:15 „Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.”
János ezt a levelét Gájuszhoz írja, és nem tudok elmenni az üzenete mellett úgy, hogy ne gondolkodnék el Diotrefészről. Diotrefész kifejezetten problémás ember volt. Bizonyos gyülekezeti tagokat igyekezett félreállítani, sőt némelyeket ki is zárt.
Igehely: Jak 2:1–10 Kulcsige: Jak 2:8 „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: «Szeresd felebarátodat, mint magadat!», helyesen cselekedtek.”
Jakab a felebarát szeretetének a törvényét királyi törvénynek nevezi. Ez a megnevezés a Szentírásban csak itt fordul elő, és talán arra utal, amikor egy írástudó megkérdezte Jézustól, akit Úrrá és Krisztussá tett Isten, hogy melyik a nagy parancsolat. Akkor mondja el Jézus, hogy egy nagy parancsolat van, éspedig: „Szeresd az Urat, a te Istenedet!” Ez azonban elválaszthatatlanul magával hoz egy másodikat: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Az első és nagy parancsolat ezzel a másodikkal kiegészülve foglalja össze azt, amit tartalmaz a törvény és a próféták.