Igehely: Péld 22:1-16; Kulcsige: Péld 22:16 „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”
Ma reggel Isten figyelmeztet és utasít. Felszólít, hogy ne elégedjünk meg azzal az állapottal, amiben vagyunk. Amit ránk bízott, azt tegyük teljes odaadással, szeretettel és felelősséggel. Egy ilyen nagyon fontos felelősség az új nemzedék nevelése.
Igehely: 1Kor 12:1-11; Kulcsige: 1Kor 12:3 „Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: «Jézus átkozott», aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: «Jézus Úr», csakis a Szentlélek által.”
Napjainkban a Lélek ajándékai körül sok a zűrzavar, ami nagyrészt a helyes igeismeret hiányára vezethető vissza. Nem véletlen, hogy az 1-3. versekben Pál többször is használja a tudni kifejezés valamilyen formáját.
Igehely: Zsolt 104:30-35; Kulcsige: Zsolt 104:30 „Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföldeket.”
Számomra meggyőző erővel hat az, hogy az elmúlt napokon említett igazságokról többször is beszél az ige. A földi élet Isten teremtő akaratára vezethető vissza. A Lélek kiáradása a történelem során mindig megújulást eredményezett.
Igehely: Róm 9:1-5; Kulcsige: Róm 9:5 „Akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.”
Az egyházban Krisztus istenségéről már a IV. századtól kezdve különféle eretnek tanítások terjedtek el. Ezek, úgy gondolom, nemcsak Pálnak, hanem sokunknak szomorúsága és szívfájdalma ma is.
Igehely: Róm 8:1-4; Kulcsige: Róm 8:3 „Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben.”
Ma reggel az apostol a Fiú Isten testet öltésének következményeit tárgyalja. Akik Krisztusban vannak, azok ellen nincs semmiféle kárhoztató ítélet. Fel lettek mentve a törvény ítélete alól! Akiben Krisztus testet öltött, az többé már nem a test indulatai, hanem a Lélek irányítása alatt él.
Igehely: Jn 5:16-20; Kulcsige: Jn 5:17 „Jézus így szólt hozzájuk: «Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.»”
Egy szombatnapon történő gyógyításért a zsidók Jézust üldözőbe vették, és meg akarták ölni. Pedig Jézus mindezt az Atya munkálkodására válaszként tette.
Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”
Az Úr Jézusnak olyan elvárásai vannak a tanítványai felé, amik az (ó)emberi természettel teljesen ellentétesek, sőt megvalósítaniuk is lehetetlen volna, ha nem Ő lenne a Mesterük. Ismeri vérmérsékletünket, láthatatlan harcainkat, és tisztában van az emberek között való forgolódásunk minden aspektusával. Ezért beszél a megterhelődésről és megfáradásról, a lélek nyugtalankodásáról, amik rendszerint az emberi kapcsolatokban kialakuló egyenetlenségek, konfliktushelyzetek és a saját gyengeségünkre való összpontosítás miatt következnek be.