Mindennapi áhítatok

2025. május 13., kedd

Igehely: 5Móz 32:7–13 Kulcsige: 5Móz 32:11 „Ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt.”

Vasárnap találkoztunk már azzal a képpel, miszerint Isten sashoz hasonlóan hordozza népét. A fenti igeversek részletesebben, képes beszédben mutatják be Isten tetteit:

2025. május 12., hétfő

Igehely: Péld 30:18–19 „Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: a sasmadár útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a nővel.”

Ágúr, aki 2600 évvel ezelőtt élt, tudatlannak minősíti magát (2.v.). Igaz, hogy nem használhatott olyan fejlett mikroszkópokat és teleszkópokat, mint amilyenekkel ma rendelkezünk, de megfigyeli az állatok világában felfedezhető rendet és titokzatosságot.

2025. május 11., vasárnap

Igehely: 2Móz 19:1–6 Kulcsige: 2Móz 19:4 „Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket.”

Isten úgy mutatkozik be, mint aki hordozza népét. Ez alapvető különbség közte és a bálványok között. A bálványokat az emberek hordozzák, Isten viszont bölcsőnktől a sírunkig képes és akar hordozni bennünket (Ézs 46:1, 3–4).

2025. május 9., péntek

Igehely: Róm 7:7–25 Kulcsige: Róm 7:22–23 „Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.”

A törvény jó vagy rossz? Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, látnunk kell, hogy a törvények miért is vannak. A törvény utat mutat az életben. Megmutatja, hogyan kell élnünk. Törvény kijelöli az utat és annak irányát (7.v.). Ezek alapján a törvény jó. Akkor miért nem szeretjük a törvényeket?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Préd 12:1–7 Kulcsige: Préd 12:1 „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”

A bölcs prédikátor emlékeztet az élet mulandóságára, és felszólít, hogy készüljünk az öregségre, amely elkerülhetetlen. Az öregedés természetes része az életnek. Nem kell félnünk tőle, de bölcsen kell készülnünk a fizikai és lelki változásokra. Testünk gyengül, és nem tudjuk már ugyanúgy tenni a dolgainkat, mint fiatalon. Mentális életünk és érzékszerveink is meggyengülnek. A képekkel, metaforákkal telített költői nyelv megkapóan ábrázolja ezt a folyamatot.