Igehely: 2Móz 23:10-12; Kulcsige: 2Móz 23:12 „Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon pihenj meg, hogy nyugta legyen ökrödnek és szamaradnak, és lélegzethez jusson szolgálóleányod gyermeke és a jövevény.”
Isten tervének betartása áldott következményekkel járt. Az egyik következménye a társadalmi rend és jólét kialakulása. Nem a munkás kihasználása és kizsákmányolása volt a cél, hanem az, hogy tiszteljük meg a munkás személyét és jogait.
Igehely: 2Móz 31:12-18; Kulcsige: 2Móz 31:17 „Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.”
Világunk egyik nagy problémája a rohanás, a következménye pedig a stressz. Ezért van sok kimerült, lehangolt és érdektelen ember közöttünk. Isten másképp rendezte be világunkat, és ezt az Ő Igéjében megtudhatjuk. Nézzük meg az Ő tervét és akaratát.
Igehely: ApCsel 27:13-26; Kulcsige: ApCsel 27:22 „Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó.”
Pál apostolt fogolyként hajón vitték Rómába. Utazás közben hatalmas vihar tört ki a tengeren. Olyan vihar volt ez, amelyet a túlélők sohasem felejtenek el. Napokon keresztül tombolt a vihar, semmi esély nem volt a túléléshez. De ezen a hajón volt Istennek egy áldott gyermeke.
Igehely: Mt 8:23-27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”
Visszaemlékszem, az iskolai évek alatt azok voltak a legkellemetlenebb pillanatok, amikor egy-egy óra elején a tanár, anélkül, hogy előre szólt volna, arra kért bennünket, hogy hamar vegyünk elő egy lapot, és írjuk le, hogy mit tudunk a felhagyott leckéből.
Igehely: Mt 7:24-27; Kulcsige: Mt 7:25 „És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.”
A mi drága Megváltónk éppen befejezte a hegyi beszédet. Ebben nagyon mély igazságokat osztott meg hallgatóival és tanítványaival. Jézus azonban tudta, hogy hallgatói közül sokan lesznek, akik sohasem fogják alkalmazni a hallott igét.
Igehely: Jón 1:4-12; Kulcsige: Jón 1:7 „Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.”
Jónásnak nem tetszett az a megbízatás, amit Istentől kapott. Isten azt kérte tőle, hogy menjen el egy ellenséges városba, amely a bálványimádás és gonoszság központja volt, Ninivébe. Az volt a feladata, hogy az embereket figyelmeztesse Isten közelgő ítéletére, és sürgesse őket a megtérésre.
Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”
Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.