Igehely: Jer 15:5-21; Kulcsige: Jer 15:19 „Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk.”
Bár Manassé, Júda leggonoszabb királya már régen meghalt, a választott nép továbbra is életének hatása alatt volt. Istenről és törvényeiről elfeledkeztek. Ezért Megváltó Uruk elképzelhetetlen haraggal ellenük fordult.
Igehely: Jer 14:1-15:4; Kulcsige: Jer 14:22 „Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, Urunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket!”
Mennyire rémítő, kijózanító és tanulságos ez a hasonló értelmű szócsalád: hasztalan, hatálytalan, hiába, eredménytelen, sikertelen! Kiver tőle a veríték. Megtapasztalásától elönt a szégyen és a bosszúság! Lebénít!
Igehely: Jer 10:1-25; Kulcsige: Jer 10:10 „De az Úr igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király! Haragjától megrendül a föld, dühével szemben a népek tehetetlenek.”
E cím eszembe juttat egy eseményt. Egyik ifjúsági kirándulás alkalmával, több sátorba is benézve, ellenőriztem a tisztaságot és a rendet. Nagy rumli volt az egyik közepén, de a kupac tetején legfelül egy áhítatoskönyv, aminek az a címe, hogy Krisztus mindenek felett.
Igehely: Jer 9:1-25; Kulcsige: Jer 9:17 „Sietve kezdjenek elsiratni minket; a mi szemünk is hadd lábadjon könnybe, a mi szemünkből is omoljon a könny!”
Egy embernek a hűtlensége is fájdalmas. A jó pásztor példázatából látjuk, hogy az egy elveszett bárány is annyira értékes, hogy a biztonságban lévő 99-et otthagyja a pásztor, és az egy megmentéséért megy.
Igehely: Jer 8:1-23; Kulcsige: Jer 8:20 „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!”
Jeruzsálem pusztulása fokozatosan történt. Nebukadneccar, Babilónia királya háromszor ostromolta meg a várost, és mindegyik támadás komoly, káros következményekkel járt. Közben Isten figyelte népének reakcióját, és azt várta, hogy komolyan veszik ezek után a prófétai szót.
Igehely: Jer 7:1-34; Kulcsige: Jer 7:11 „Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az Úr.”
Nem tudni, milyen lehetett Jeremiás idejében a templomba járási arány. Ma viszont látjuk, hogy sokfelé kiürülnek a templomok, némelyiket csupán múzeumként látogatják, másokat lebontanak, vagy más közönséges célra átalakítanak.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?