Igehely: 2Móz 8:15-19; Kulcsige: 2Móz 8:19 „Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel.”
A negyedik csapás az első háromhoz hasonlóan Egyiptomra korlátozódott. „De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek böglyök, hogy megtudd: Én, az Úr, itt vagyok az országban” (8:18).
Igehely: Lk 2:36-39; Kulcsige: Lk 2:37 „És nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.”
Anna, a prófétanő, Simeonhoz hasonlóan tagja volt Izráel hűséges maradékának, akik várták a Messiás eljövetelét. Mint prófétanő, valószínűleg isteni kinyilatkoztatásokat kapott, és Isten szószólójaként szolgált. Hűségesen látogatta a templomi nyilvános istentiszteleteket.
Igehely: 1Krón 29:10-28; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána a fia, Salamon lett a király.”
Dávid király volt az, aki elhódította Jeruzsálemet a terület őslakosaitól, a jebusziaktól. A hegyen, közel ahhoz a helyhez, amelyet Isten Izsák feláldozásához Ábrahám számára kiválasztott, volt egy szérűskert, amelyet a jebuszi Arauná birtokolt.
Igehely: 1Kir 19:9-21; Kulcsige: 1Kir 19:15-16 „Ekkor azt mondta neki az Úr: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett!”
Illés a Királyok könyvének egyik főszereplője. Baál prófétáinak a leölése után Jézabel királyné elüldözte az országból, a Sínai-félszigetre ment, ahol Mózeshez hasonlóan a hegyen találkozott Istennel.
Igehely: Zsolt 90:1-17; Kulcsige: Zsolt 90:12 „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”
Ez a zsoltár az Isten emberének gyönyörű imádságát örökíti meg. A zsoltár témája: Az örökkévaló Isten és a mulandó ember. A Teremtő iránti bizalom megvallásával kezdődik, aztán a mulandóság és a halál szomorú valóságát, közelségét írja le.
Igehely: 1Móz 27:1-46; Kulcsige: 1Móz 27:4 „Azután készíts nekem finom falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!”
Amikor Izsák megöregedett, látása meggyengült, és elérkezettnek látta az időt arra, hogy áldásban részesítse a fiait: Ézsaut és Jákóbot. Izsák szerette Ézsaut, és őt akarta részesíteni az elsőszülöttségi jog áldásaiban, pedig Ézsau már korábban megvetette az elsőszülöttségi jogát.
Igehely: 1Móz 22:1–12; Kulcsige: Zsid 11:19 „Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”
Nagy boldogság végre megkapni azt, amire vagy akire hosszú időn át nagyon vágytunk. Vigyáznunk kell, mert az így megnyert áldások könnyen a bálványainkká is válhatnak. Idős napjaiban Izsák lett Ábrahám szívének gyönyörűsége, az egyetlene, akit nagyon szeretett. Ha Izmael elbocsátása nehéz volt Ábrahám számára, akkor Izsák feláldozása sokkalta inkább. Bármit vagy bárkit szívesebben adott volna, mint őt. Amikor az a kiváltság ér, hogy az Úr hitünk és ragaszkodásunk valódiságát kipróbálja, általában a szívünkhöz legközelebb állót kéri.