2024. október 8.,  Koppány

Mindennapi áhítatok

2020. december 4., péntek

Igehely: Lk 13:31-35; Kulcsige: Lk 13:34 „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!”

Gyönyörű illusztrációt használ Jézus Krisztus ez alkalommal is: ritkán látni olyan kiscsibét, amelyik ne szaladna oda, ha hívja a kotló. Most azonban nem egy személyt, hanem egy nagyobb közösséget érint a szemrehányás. Kétféle akaratról olvasunk: én sokszor akartam – ti nem akartátok.

2020. december 3., csütörtök

Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:41 „Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz.”

Amikor ez a történet elénk jön, általában elítéljük Mártát, pedig ő vendégszerető asszony volt. Az ige őt nevezi meg, hogy befogadta az Urat a házába (38.v.). Azt is olvassuk róla, hogy sokféle szolgálatot végzett az Úr előtt (40a).

2020. november 30., hétfő

Igehely: 1Móz 46:1-7; Kulcsige: 1Móz 46:2 „Isten pedig éjszaka így szólt Izráelhez látomásban: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok!”

Nagyon kényelmes ember vagyok, és a napokban, amikor szóba jött a költözés, már előre féltem ennek körülményeitől (bepakolás, cipekedés, kipakolás, rendezés stb.). Egyáltalán ki az, aki szeret költözni, főleg, ha 130 éves, mint Jákób?

2020. november 29., vasárnap

Igehely: 1Móz 22:9-19; Kulcsige: 1Móz 22:11 „Kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok.”

Mindig csodáltam Ábrahám bátorságát és hitét. Lehet, könnyebb lett volna elindulni, ha Isten nem jelenti ki neki világosan, hogy mi lesz a vége az utazásnak. De tisztán hallja Ábrahám: Fogd a fiadat, akit szeretsz, és áldozd fel ott.

Keresés az elmélkedések közt

2024. október 8., kedd

Igehely: 1Móz 49:28–33; Kulcsige: 1Móz 49:33 „Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.”

Jákóbot Isten csodálatosan kiválasztotta, és tervét megvalósította életében. Hosszú utat tett meg. Tudatában volt, hogy Isten vezette őt végig az úton. Mi látjuk-e életünkben Isten vezetését, gondviselését, amikor visszapillantunk a megtett útra?

Talán utolsó vágya volt, hogy megláthassa Benjámint és Józsefet. Még nagyobb öröm volt számára, hogy találkozhatott a Józseftől származó unokákkal is. Ekkor már testileg nagyon gyenge volt, de az, ahogyan Isten vezette 147 év alatt, még nem homályosodott el előtte.