Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:41 „Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz.”
Amikor ez a történet elénk jön, általában elítéljük Mártát, pedig ő vendégszerető asszony volt. Az ige őt nevezi meg, hogy befogadta az Urat a házába (38.v.). Azt is olvassuk róla, hogy sokféle szolgálatot végzett az Úr előtt (40a).
Igehely: 1Sám 3:7-20; Kulcsige: 1Sám 3:10 „Az Úr pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.”
Manapság rengeteg az olyan tréning vagy tanfolyam, aminek a címe: Hogyan lehetsz sikeres vezető? Milyen a jó főnök? Ezek nagy teret hódítanak keresztyén körökben is.
Igehely: 2Móz 3:1-10; Kulcsige: 2Móz 3:4 „Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok!”
Szinte észrevétlenül elfogadjuk, hogy egy felületes világban élünk: felszínes kapcsolatokban, sekély emberi közösségekben.
Igehely: 1Móz 46:1-7; Kulcsige: 1Móz 46:2 „Isten pedig éjszaka így szólt Izráelhez látomásban: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok!”
Nagyon kényelmes ember vagyok, és a napokban, amikor szóba jött a költözés, már előre féltem ennek körülményeitől (bepakolás, cipekedés, kipakolás, rendezés stb.). Egyáltalán ki az, aki szeret költözni, főleg, ha 130 éves, mint Jákób?
Igehely: 1Móz 22:9-19; Kulcsige: 1Móz 22:11 „Kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok.”
Mindig csodáltam Ábrahám bátorságát és hitét. Lehet, könnyebb lett volna elindulni, ha Isten nem jelenti ki neki világosan, hogy mi lesz a vége az utazásnak. De tisztán hallja Ábrahám: Fogd a fiadat, akit szeretsz, és áldozd fel ott.
Igehely: 1Kor 9:19-27; Kulcsige: 1Kor 9:24 „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.”
Pál, az apostoli szolgálatát illetően a saját módszereiről beszél, melyeket azért használ, hogy minél több embert megnyerjen a jó hírnek, s így megmentse őket.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).