Igehely: Zsid 6:11-20; Kulcsige: Zsid 6:15 „És így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret.”
Ma Ábrahámról olvastunk, aki béketűrésével megnyerte az Isten által adott ígéreteket, s ezzel példaképünk lett. Sokat várt, és türelmesen, mivel Isten esküvel megerősített szavát elhitte. Nem volt könnyű várni, különösen arra az ígéretre, hogy „megsokasítván megsokasítalak téged”. (14.
Igehely: Jel 21:5-8; Kulcsige: Jel 21:6 „És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.”
Ezen a földön sokszor megszomjazunk. Egy pohár friss víz már enyhíti a szomjúságunkat, de fontos, hogy legalább két liter folyadékot fogyasszunk naponta. Aztán előfordul, hogy úgy gondoljuk, el kell érnünk ezt is, meg azt is, megszomjazunk erre is, meg arra is.
Igehely: Jak 3:1-12; Kulcsige: Jak 3:11 „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?”
Láthattuk már az elmúlt napokban, hogy Isten az élet és minden áldás forrása. De ha Hozzá csatlakoztunk, meglátszik rajtunk is, mégpedig abban, amilyen forrás lett az életünk.
Igehely: Jer 17:9-13; Kulcsige: Jer 17:13 „Uram, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged. A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az Urat, a friss víznek forrását.”
Mi sokszor látszat szerint ítélünk, Isten azonban a szívek és a vesék ismerője és vizsgálója. Ő nem a látszat után ítél és cselekszik, hanem mindenkinek az élete gyümölcse szerint fizet meg. Egészen egyszerűen gyümölcstermő fák vagyunk-e, vagy csak gyökérrel, törzzsel és ágakkal rendelkezünk.
Igehely: Zsolt 36:1-12; Kulcsige: Zsolt 36:9 „Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.”
Dávid a 6. versben égig érő kegyelemről beszél. Azonban kétféle ember van: az egyik megveti ezt a kegyelmet, a másik megragadja. Előbbieket az Ige gonosznak nevezi, hamisnak, és nincs előttük istenfélelem.
Igehely: Ézs 58:6-14; Kulcsige: Ézs 54:11 „Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat.”
Istent ma is lehet hamis módon, csupán látszatra tisztelni és szolgálni. Ő azonban átlát ezeken. Isten látja a nyomorúságainkat, tévelygéseinket, görcsös próbálkozásainkat, de nem akar ezekben hagyni.
Igehely: Hab 2:1–4 Kulcsige: Hab 2:3 „Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”
Habakuk próféta csalódott és türelmetlen, mert úgy tűnik neki, hogy Isten nem hallgatta meg a kérését (Hab 1:2). Az Úr válasza viszont jelzi, hogy az ő tudtán kívül már az Úr elkezdett válaszolni (Hab 1:5–11). A káldeusok (babilóniaiak) jönnek megbüntetni Izráelt. Isten válaszára Habakuk megint panasszal felel: „Bűnösebb néppel bünteted népedet? Miért tűnik úgy, hogy a gonosz megússza büntetés nélkül?” De most a próféta lelki őrhelyére, az ima bástyájára áll, és várja Isten kijelentését panasza dolgában.