Igehely: Mk 4:35–41 Kulcsige: Mk 4:39 „Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.”
Márk evangéliumában tovább haladva, az Isten országát illusztráló példázatokat egy újabb sorozat demonstratív, hitébresztő csoda követi. A 4. részben megörökített tanítások egy tengerpart közelében horgonyzó hajóról hangzottak el.
Igehely: Mk 4:26–34 Kulcsige Mk 4:31-32 „Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.”
A házon belüli képek után Jézus ma ismét a szántóföldek felé tereli figyelmünket, hogy ezúttal az Isten országa növekedését szemléltesse. Bemutatja, hogy az új életünkben tapasztalt fejlődés titokzatos, de magától értetődő, látványos és valóságos.
Igehely: Mk 4:21–25 Kulcsige: Mk 4:21 „Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?”
„Akinek / Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!” (9.v., 25.v.) – Ezzel az ismétlődő figyelmeztetéssel jelzi Jézus, hogy folytatja az Isten országáról szóló példázat-sorozatot. Majd ráerősít: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok” (25.v.) ki abból, amit mondok!
Igehely: Mk 4:10–20 Kulcsige: Mk 4:20 „A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.”
Jézus Krisztus egy nagyon egyszerű üzenet hirdetésével kezdte földi szolgálatát: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1:15).
Igehely: Mk 4:1–9 Kulcsige: Mk 4:3 „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.”
Az Úr Jézus rámutat, hogy e legelső példázat megértése alapvető és kulcsfontosságú. Tartsunk önvizsgálatot: hogyan hirdetjük, és hogyan hallgatjuk, fogadjuk az igét, s milyen gyümölcsöt terem bennünk?
Igehely: Mk 3:28–35 Kulcsige: Mk 3:35 „Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám.”
Vannak, akiket megbocsáthatatlan ellenségeinek tart Jézus, amiért szabadító munkáját az ördögtől származottnak mondják. Viszont másokat drága családtagjainak tart, csak azért, mert örömmel hallgatják és megtartják beszédét.
Igehely: Gal 5:22–23; 1Kor13:1–13 Kulcsige: 1Kor 13:13 „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
Pál a szeretetet úgy mutatja be, mint legkiválóbb utat, mert az nem eszme, elmélet, hanem egy út, amin naponta járni kell; tudatos viszonyulás a másikhoz, amit gyakorlatban kell megélni.
Az ember önmagától képtelen a szeretetre. Amikor a saját erejére épít, akkor minden, amit „szeretetből tesz”, álcázott önzés, ugyanis csak róla szól vagy viszonzást vár érte. A szülő szeretete sokszor nem több mint saját elképzelésének megvalósítása a gyermek életében. A házasfelek is inkább azt várják, hogy a másik tegye őket boldoggá.