Igehely: Zsolt 16:1-11; Kulcsige: Zsolt 16:11 „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”
Ez elsősorban biztonságot jelent. Egy változó világban nagyon fontos a biztonság, a stabilitás, és ez csak az élet útján található, Istennél. Közösséget is jelent (3. v.), mert az élet útját nem egyedül kell járnom, hanem a testvérekkel. Értékeljem őket, keressem a velük való kapcsolatot!
Igehely: Lk 24:36-43; Kulcsige: Lk 24:38 „Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?”
Amikor a testvérek támogatják egymást. Együtt voltak. Hasznosan töltötték az időt, jó társalgással. Egy médiaőrült világban jó, ha a hívők találkoznak, elmondják bánatukat, félelmüket. Ez egy jó terápia.
Igehely: Lk 24:1-12; Kulcsige: Lk 24:5 „Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt?”
Jézus Krisztus halálból való feltámadása nagy jelentőséggel bír, és sok tanulságot vonhatunk le belőle. Melyek ezek?
Más napra tevődik át az istentisztelet napja: már nem a hetedik nap, hanem az első. Ez az Úr napja, a vasárnap, az istentisztelet, az imádkozás, az igehirdetés ideje.
Igehely: Lk 23:47-56; Kulcsige: Lk 23:53 „Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt.”
A gonosz terv sikerült. A világosság már nem sérti a sötétségszeretők szemét. A népnek nincs már, kit követni, hallgatni, csodálni, hisz Jézus bűnösnek minősült, megbűnhődött, meghalt az átokfán. Nem ment könnyen, de az összefogás, az erős akarat, a rafinált taktika sikerrel járt.
Igehely: Lk 22:63-71; Kulcsige: Lk 22:70 „Erre mind azt kérdezték: Akkor hát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok – felelte nekik.”
Ha van olyan nap, amikor minden emberi érdemnek háttérbe kell szorulnia, akkor az a mai. Próféciák százai, már az idők elejétől erre a napra mutattak, amikor a világtörténelem legszégyenletesebb emberi tette, de ugyanakkor a megváltás terve is végbement.
Igehely: Lk 22:1-23; Kulcsige: Lk 22:15 „És ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát.”
Míg Jézus a tanítványai közösségében készül szenvedéseire, addig Iskáriótes Júdás a tanítványtársai és Mestere mellőzésével külön utakon jár, anyagi hasznot keres. Szörnyű kontraszt. Az egyik az élet, a másik a halál útja.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.