Igehely: Gal 5:13–21; Kulcsige: Gal 5:16 „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.”
Íme, egyértelműen előttünk áll az egész hét témája: az óember levetkezésének feszültsége. Mintha egy izzadtságtól és mocsoktól ránk tapadt ruhát kéne lecibálnunk magunkról. Fárasztó és fájdalmas eltávolítani. Micsoda fellélegzés megszabadulni belőle!
Igehely: Mt 6:24–30; Kulcsige: Mt 6:24)
Mire figyelsz? Jézus arra biztat, hogy nézzük meg az égi madarakat. Ehhez kicsit fel kell emelnünk a tekintetünket, és így vehetjük észre a szárnyukat táró, magasan röpdöső galambokat, cikázó fecskéket vagy köröző ölyveket. Felfelé tekintünk-e?
Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”
„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére.
Igehely: Ef 4:25–32; Kulcsige: Ef 4:27 „Helyet se adjatok az ördögnek.”
Egy ifjúsági konferencián az előadó ebből az igeszakaszból a következőket tanította: „Ki lehet mutatni az érzelmeinket, hiszen Istentől kaptunk mindent. Pál itt még a haraggal kapcsolatban is engedékeny, bár korlátozott mértékben. Csak napnyugtáig lehet haragudni!
Igehely: 1Sám 10:1–7; Kulcsige: 1Sám 10:6 „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel.”
Saul elhívásának története nagyon személyes. A felkenetés szertartása kiemeli Sault környezetéből, és elidegeníthetetlen méltóságot ad neki. Így különleges kapcsolatba kerül Istennel, ő mostantól kezdve az Úr felkentje.
Igehely: 1Pt 1:13–16; Kulcsige: 1Pt 1:16 „Hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, 16 mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”
Péter első levele a reménység levele. Eligazítást akar adni azoknak, akik ki vannak téve az üldözésnek. Meg akarja mutatni, hogy kik ők valójában, és hogyan érthetik meg helyzetüket.
Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét. Meglátjuk az önvizsgálat fontosságát, a bűnbánat, megtérés szükségét, az ellenség támadásai kereszttüzében az Úr védő szárnyai alá menekülünk. A próféta őszinte szívvel hívja segítségül a Mindenhatót: az Úr ügye miatt éri a támadás, kiönti a szívét Istene előtt.