Igehely: Mk 6:30–44 Kulcsige: Mk 6:41 „Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.”
Az ötezer ember megvendégelése megrendítő módon mutatja be, hogy Jézus mennyire törődik az emberrel, és hogyan gondoskodik róla.
Igehely: Mk 6:14–29 Kulcsige: Mk 6:26 „Ekkor a király nagyon elszomorodott, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani.”
Heródes elrettentő példája annak, hova vezet a nem Isten szerinti megszomorodás, amikor az Úr felfedi bűneinket. „Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez” (2Kor 7:10).
Igehely: Mk 6:7–13 Kulcsige: Mk 6:12 „A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg.”
A tanítványok kiküldésének célja az evangélium hirdetése volt: hívják az embereket megtérésre, űzzék ki a tisztátalan lelkeket belőlük, és gyógyítsák meg a betegeket. A tanítványok kettesével mentek: a misszió nem magánakció, hanem közösségi szolgálat.
Igehely: Mk 6:1–6 Kulcsige: Mk 6:4 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: «Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában.»”
Názáretben úgy gondolták, hogy jól ismerik Jézust: közönséges ácsnak tekintették, akinek ismerték származását és képességeit. Pedig hallhattak arról, hogyan tanította a sokaságot, és csodatetteinek híre minden bizonnyal eljutott a szülőfalujába is.
Igehely: Mk 5:40–43 Kulcsige: Mk 5:42 „A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.”
A tizenkét éves leányka feltámadásánál csak a szülők és a szűk tanítványi kör: Péter, Jakab és János voltak jelen. A csoda nem a zűrzavarban, a hangosan sírók és jajgatók szeme előtt történt, hanem a betegszoba zárt ajtaja mögött, halotti csendben.
Igehely: Mk 5:35–43 Kulcsige: Mk 5:39 „Bement, és így szólt hozzájuk: «Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.»”
Jairus, a zsinagógai elöljáró a közösségben fontos és mindenki által tisztelt személy volt. A többi vallási vezetővel ellentétben ő helyesen viszonyult Jézushoz: hitt benne, elhitte, hogy Jézus kezének érintése meggyógyítja beteg leányát. Azért hívta meg a házához.
Igehely: ApCsel 2:1–4 Kulcsige: ApCsel 2:4a „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni.”
A pünkösd a zsidó ünnepkörben a második zarándokünnep volt, az aratás ünnepe. Ekkor a mózesi előírás szerint minden férfinak meg kellett jelennie Jeruzsálemben, az Isten jelenlétében. A 12 éves Jézus és Elkána történetéből következtethetünk arra, hogy nemcsak a férfiak mentek ilyenkor Jeruzsálembe, hanem lehetőség szerint vitték a feleségüket és gyerekeiket is.