Igehely: Gal 4:1-4; Kulcsige: Gal 4:4 „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve.”
A megtestesülés a krisztustan egyik fogalma és arra a hitigazságra utal, hogy Isten Fia valóságosan emberré lett a Földön Jézus személyében. Ő egy meghatározott helyen, a történelem egy adott pillanatában Máriától született meg.
Igehely: ApCsel 10:34-43; Kulcsige: ApCsel 10:38 „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt vele.”
Péter apostol a Kornéliusz házánál hirdeti Isten igéjét. Azt az Igét, amely Izráel fiainak békességet hoz a Jézus Krisztus által. Az apostol azonban hamar megállapítja, hogy az Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetben kedves előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.
Igehely: Jn 1:29-34; Kulcsige: Jn 1:33 „Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.”
Keresztelő János meglátta Jézust, amint közeledett hozzá a Jordán folyónál, ahol keresztelt. János csodálatos kijelentései által kapcsolatba hozta őt Istennel, Isten bárányának és Isten Fiának nevezvén őt. Ezt a bizonyságtételt attól kapta, aki elhívta és elküldte őt a szolgálatra.
Igehely: Ézs 61:1-3 ; Kulcsige: Ézs 61:1 „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.”
A Szentháromság kifejezés a legtöbb keresztyén felekezet tanítása szerint a három isteni személyre (Atya, Fiú, Szentlélek) vonatkozik. A szentháromságbeli személyek egységéről, egyenlőségéről és különbözőségéről szóló tan a Szentháromságtan.
Igehely: Róm 6:1-11; Kulcsige: Róm 6:3-4 „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.”
Pál apostol feltesz egy fontos kérdést: Vétkezzünk-e, hogy a kegyelem nagyobb legyen? De ezt nem azért kérdezi, mintha ő keresné rá a választ, hanem azért, mert ezt a rómaiak kérdezik és őket idézi.
Igehely: ApCsel 22:6-16; Kulcsige: ApCsel 22:16 „Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híva az Úr nevét.”
Amikor az ApCsel 2-ben a sokaság látta a Szentlélek kitöltetésének jelét és hallotta Péter apostolt prédikálni, megkérdezték: „mit cselekedjünk?” (ApCsel 2:37). Péter így válaszolt: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg...” (38. v.).
Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”
Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?