Igehely: Mt 25:14-23; Kulcsige: Mt 25:21 „Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!”
Sok mindenbe fektetünk energiát a földi életünk során. De a szerzeményeink legnagyobb része mind az enyészetre van ítélve. Ilyenekre gondolhatunk: karrier, ház, autó, család, önmagam vagy bármi, ami e földi síkon van.
Igehely: 1Kor 15:55-58; Kulcsige: 1Kor 15:58 „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
A Krisztusba vetett hit által győztesek vagyunk. Miért vagyunk győztesek? Mert Krisztus győzött a halál és a sír felett. A legnagyobb ellenségünk, a halál, amely annyi szenvedést és fájdalmat okoz, meg lett fosztva fullánkjától.
Igehely: Jn 12:20-33; Kulcsige: Jn 12:24 „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”
Hogy az ember valamit elérjen az életben, az áldozattal jár. Ahhoz, hogy a kitűzött célt elérje, időt kell szánnia rá, és le kell mondania bizonyos dolgokról. Hogyha valaki Krisztust akarja követni, szintén áldozatot kell hoznia.
Igehely: Zsolt 126:1-6; Kulcsige: Zsolt 126:5 „Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni.”
Mindnyájan foglyok voltunk, akik most szabadok vagyunk. Jézus Krisztus vére által szabadságot kaptunk, amiben semmi érdemünk nincs. Valljuk be, hogy még most sem tudjuk igazán felfogni a szabadság igazi tényét! Szabadságot nyertünk kegyelem által. Az érdem egyedül Istené.
Igehely: 1Kor 3:6-10; Kulcsige: 1Kor 3:9 „Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”
Csodálatos Istenünk van, szerető és figyelmes is egyben. A hatalmas Isten számít ránk. Nem főnökünk, hanem munkatársunk akar lenni.
Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:28 „Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!”
Isten az embert nem tétlenségre, nem csak elmélkedésre, hanem tevékeny, gyümölcsöző életre alkotta meg, aminek szerves része a mindennapi munka. Olvasva a teremtés első könyvének verseit, megfigyelhetjük a változást, amely a „teremté őt” és a „teremté őket” között van.
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.