Igehely: Ézs 45:5-8; Kulcsige: Ézs 45:8 „Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt.”
„Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kívül nincs Isten!” – hangzik Isten önkijelentése. Vitathatatlanul igazak ezek a szavak. Az írott Ige mellett a természet is magában hordozza az isteni kijelentést.
Igehely: Zsolt 145:1-21; Kulcsige: Zsolt 145:10 „Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.”
Az ember számtalanszor csak magára gondol. Jobb esetben a társára vagy a családjára. A keresztyén igyekszik Istenre vagy a Bibliára összpontosítani, hogy „túlélje” a földi létet. Csakhogy a Föld, a Nap, a Hold, a bolygók és minden teremtmény céllal vannak megalkotva.
Igehely: Jel 7:9-17; Kulcsige: Jel 7:17 „Mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.”
Egy kisleány fölnézett egy este a csillagos égboltra és felkiáltott: “Ha a mennyország fonákja is ilyen szép, milyen lehet a másik oldala?!” Lehet, ma csak álmodsz arról a csodálatos helyről, amit Isten számodra készített.
Igehely: Mt 19:27-30; Kulcsige: Mt 19:29 „És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.”
Legenda szól egy gazdag asszonyról, akit a mennybe érkezésekor egy nagyon egyszerű kunyhóba vezettek. Méltatlankodott emiatt, de így szóltak hozzá: „Ez az a ház, amit magadnak készítettél.” Még mindig nyugtalankodva kérdezte: „Hát az a gyönyörű ház a túlsó oldalon kié?” „Az a kertészedé.
Igehely: Jel 1:9-16; Kulcsige: Jel 1:9 „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.”
Nemcsak az apostolok, hanem mindenki, aki Krisztust akarja követni, meg kell fizesse a keresztyénség árát. Az első században nagy árat kellett fizessen az, aki hívő akart lenni. Minden egyes korszaknak megvolt és megvan a saját kihívása.
Igehely: Mt 16:24-28; Kulcsige: Mt 16:24 „Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”
Krisztus olyan követőket keres magának, akik megtagadják magukat és mindennap felveszik a keresztjüket. Egy mai tévhit az, hogy Krisztust lehet követni áldozathozatal nélkül.
Igehely: ApCsel 26:18–23; Kulcsige: ApCsel 26:18 „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.”
Pál apostolt Isten elsősorban a pogányok felé való szolgálatra hívta el. Egyik kedves énekünk így szól: „Elhívtalak azért, hogy nékem szolgálj, elhívtalak azért, hogy nékem élj!” Testvérem, hová szól a te elhívásod? Emlékezz vissza, téged hol és mikor szólított meg Isten! Az apostol életében ez a pont a damaszkuszi úton jött el. Pál a déli napfénynél is világosabban hallotta az őt megszólító hangot, és engedelmesen folytatta tovább az útját, betöltve küldetését. Sokakat kivezetett a sötétségből a világosságra, hirdette az evangéliumot.