Mindennapi áhítatok

2022. november 17., csütörtök

Igehely: ApCsel 8:26-40; Kulcsige: ApCsel 8:39 „Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé a főember, de örvendezve haladt tovább az útján.”

Amikor tervezünk, általában széles látószögben tesszük ezt. Azonban, amikor belevágunk a kivitelezésébe, a mindennapi munkában nagy valószínűséggel beszűkül a látásunk, és csak a pillanatnyi feladatokra koncentrálunk. Ez veszélyt jelent az egész terv kimenetelére nézve.

2022. november 16., szerda

Igehely: Jn 4:27-42; Kulcsige: Jn 4:40 „Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.”

Néhányszor ért már meglepetés, amikor olyannak az életében láttam változást, akiből soha nem néztem volna ki, hogy az megtörténhet. Samáriára is így tekintettek a zsidók. Semmi jót nem néztek ki belőlük, és nem is kívánták, hogy jó dolgok történjenek velük.

2022. november 15., kedd

Igehely: Hós 7:1-16; Kulcsige: Hós 7:8 „Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos.”

A gyermekeim tudják, hogy szeretem őket, és számíthatnak rám bármikor, azonban mindennap kipróbálnak más utakat, lehetőségeket, mint amiken én szeretném őket vezetni. Nagy léptékben Isten népe is hasonlóan viselkedett az olvasott prófécia idején.

2022. november 14., hétfő

Igehely: ApCsel 8:5-25; Kulcsige: ApCsel 8:14 „Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.”

Kíváncsiak vagyunk azokra a dolgokra, amelyeket nem tudunk világunk törvényeinek keretei közé beszorítani. Ha a számunkra lehetetlen megtörténik, akkor készek vagyunk elköteleződni. Simon varázslónak is sok rajongója volt.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 20:13–24 Kulcsige: ApCsel 20:22–23 „És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom, csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. “

Pál apostol hűségesen szolgálta az Urat attól kezdve, hogy a damaszkuszi úton találkozott a Megváltóval. Meg kellett állnia azon az úton, amin addig haladt. Irányt váltott, célt váltott. Oda ment és azt cselekedte azután, amit a Megváltó mondott neki. Damaszkuszban látást nyert. Nemcsak fizikailag nyerte vissza a látását, hanem olyan látást is nyert, amivel addig nem rendelkezett: lelki látást.