Igehely: 2Kor 9:10–15 Kulcsige: 2Kor 9:15 „Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!”
Pál apostol arról beszél itt, hogy a szentek dicsőítik Istent a korinthusiak szolgálata miatt, mert nem bizonyos szükségeket elégítenek ki csupán a szentek közösségében. Engedelmességből tett bizonyságuk Krisztusról és a jószívűségük hálára indítja a hívőket. Bennük meglátták az Isten jóságát.
Igehely: Lk 7:41–50 Kulcsige: Lk 7:42 „Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban?”
Aki nem tud szeretni, nem tud megbocsátani sem. Akinek viszont tökéletes a szeretete, tökéletes a megbocsátása is. Jézus Krisztus szeretete oly csodás! – hangzik egy énekben. Ez valóban felvillanyozza az embert, mert ebben a szeretetben van szabadulás a bűn fogságából.
Igehely: Jn 15:12–17 Kulcsige: Jn 15:13 „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”
A világ szempontjából a szeretet meghatározása képlékeny. A Biblia viszont állítja, hogy maga Isten a szeretet (1Jn 4:16). Jézusban megmutatta tökéletes szeretetét. A nem tökéletes embernek a tulajdonságai sem lehetnek tökéletesek. A tökéletes Krisztusnak viszont minden tulajdonsága tökéletes.
Igehely: Ef 1:15–23 Kulcsige: Ef 1:19b-20 „Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben.”
Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása azt bizonyítja, hogy Ő felette áll a természet törvényeinek. Ő alkotta ezeket a törvényeket, Ő Isten. Soha senki nem élt, nem halt meg, és nem támadt fel úgy, mint Ő. Ezzel a hatalommal és dicsőséggel Ő soha nem élt vissza.
Igehely: 1Pt 1:3–9 Kulcsige 1Pt 1:7 „Hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.”
Ezt a levelet a reménység leveleként is emlegetik. Azoknak a keresztyéneknek szól, akik ki voltak téve a pogány környezetükkel való harcnak.
Ma is vannak harcaink. Szükségünk van bátorításra és útbaigazításra. Mivel bátorít ma Isten bennünket? Mire hívja fel a figyelmünket?
Igehely: 1Thessz 4:13–18 Kulcsige: 1Thessz 4:14 „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.”
A remény egy bizalomteljes pozitív várakozást jelent. A hittel és szeretettel együtt életünk elengedhetetlen része (1Kor 13:13). A még nem látott dolgokról való meggyőződés, amit kitartással várunk (Róm 8:24–25). Egyszerűen megfogalmazva: valami jónak a várása.
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).