Igehely: Jn 5:1-9; Kulcsige: Jn 5:8 „Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”
Hol vegetálsz ma reggel, az ágyad szélén, vagy az élet forgatagában téblábolsz? Gyógyulásra vársz és még nem történt semmi. Hiszel annak lehetőségében, de te még nem jutottál oda, és számodra kilátástalannak tűnik helyzeted. Tudatodon kívül talán erre a pillanatra vártál, mint a bethesdai beteg.
Igehely: Jn 4:43-54; Kulcsige: Jn 4:50 „Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.”
Sajnos a betegség nem kérdezi, kinek a fia vagy. Lehet, hogy olyan társadalmi pozícióban vannak a szülők, rokonok, hogy előnybe részesülhetnek több helyen is. Jó kapcsolataink lehetnek a legjobb orvossal, gyógyítókkal.
Igehely: Jn 4:31-42; Kulcsige: Jn 4:34 „Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.”
Előfordul, hogy egy munka, vagy egyéb dolog elfeledteti veled az éhséget. Lehet, hogy a konyhába indultál, de beugrott egy ötlet, amit mindenképpen meg akarsz valósítani, és már elfelejtetted, hogy éhes vagy.
Igehely: Jn 4:20-30; Kulcsige: Jn 4:26 „Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.”
Gyermekkorunkból tudjuk már, hogy valakivel beszélgetni nem izgalommentes dolog. Ha vallási téma kerül elő, akkor még izgalmasabbá válik a beszélgetés. Fiatalon sokszor hoztak engem is zavarba az idős bibliázó testvérek vitatkozásai, talán egy kifejezés vagy fordítási különbség kapcsán.
Igehely: Jn 4:15-19; Kulcsige: Jn 4:19 „Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy.”
Voltál már úgy, hogy valakivel találkoztál és nem tudtad, hogy ki ő valójában? Aztán folytattátok a beszélgetést és még mindig nem láttál bele az életébe. A samáriai asszony előtt először a kút volt, majd egy zsidó embert fedezett fel, mint akadályt a kút körül.
Igehely: Jn 4:1-14; Kulcsige: Jn 4:10 „Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”
Még mindig ünnepi gondolatok és érzületek hatása alatt vagyunk. Fürdünk a karácsonyi énekek, dicséretek felemelő emlékeiben. Az évkezdeti áhítatos melegség keveredik a jövőbe néző felelősség tudatával. Az év elején egymás felé kinyújtott imakarok az összetartozást, a krisztusi békét sugallják.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.